Magyar függetlenségi törekvések - ELTE BTK disszertációk - Eötvös ...

1864. június 3-án érkeztek Konstantinápolyba, június 8-án Galacba, majd innen tovább
indultak az ország belseje felé. Útközben mind a konstantinápolyi olasz követtel, mind
pedig a galaci olasz konzullal felvették a kapcsolatot. Kupa, útjuk során Eugenio Salviati
álnéven két jelentést is írt Cerrutinak, majd Torinóba való visszatérése után, július 17-én
egy emlékeztetőt készített a külügyi államtitkár számára. 452 A fejedelemségekbe érve
Kupának az ott élő magyarokkal, Zsurmaynak pedig a lengyelekkel kellett érintkezésbe
lépnie, hogy előkészítsék a toborzást. Kupa azt is feladatául kapta, hogy hozzon létre egy
magyar comitét Vidacs József, 453 Buda Sándor, 454 Frigyesy Gusztáv, 455 Seres Lajos 456 és
Veress Sándor 457 részvételével, amely szervezést végez a fejedelemségekben élő magyarok
körében. 458 Kupa nem hajtotta végre ezt a megbízatást, mert az érintetteket különböző
forrásokból szerzett értesülései alapján nem tartotta megbízható személyeknek. Vidacsot és
várfogságra ítélték, de 1850-ben kegyelmet kapott. 1859-ben az olaszországi magyar légió ezredese lett.
(BONA, 2000. 344.; LUKÁCS, 1986. 102-104.)
451 MOL R 296. 22. t. Kupa még március 26-án, Zsurmay pedig május 20-án vállalta írásban a megbízatást. –
vö.: BORSI-KÁLMÁN, 1984. 177-212., 2000. 147-164.
452 MAE ASD Moscati VI/215. Kupa–Cerruti, 1864. jún. 6., jún. 11., júl. 17. Kupa június 28-án érkezett
vissza Torinóba. (DDI IV. Klapka–Cerruti, 1864. jún. 28.) Zsurmay, Kupa távozása után is a
fejedelemségekben maradt, ami miatt Klapka szeptemberben értetlenségét fejezte ki. (MAE ASD Moscati
VI/215. Klapka–Cerruti, 1864. szept. 2.)
453 Az iraton keresztnevek nem szerepelnek, de mivel a Vidacs-testvérek közül József élt ekkor a
fejedelemségekben, minden bizonnyal róla van szó. Vidacs József 1863 nyarán a bátyja által Pesten
létrehozott titkos bizottmány és Kossuth között játszott közvetítő szerepet. (L. a „Kossuth helyzete 1863
tavaszán-nyarán és a Vidacs-féle szervezkedés” c. fejezetet.)
454 Buda Sándor (Alexandru Buda, 1820–1876) ügyvéd, magyarországi román politikus, 1848–49-ben
Közép-Szolnok megye országgyűlési képviselőjeként magyarbarát nézeteket hangoztatott, és részt vett a
román felkelők lecsillapításában. A szabadságharc bukása után 18 évi várfogságra ítélték, szabadulása után
Bukarestbe költözött, ahol a Magyar Nemzeti Igazgatóság ügynökeként tevékenykedett. 1860-ban röpiratot
adott ki a magyar–román megbékélés érdekében. 1862-ben a berni osztrák követségen felajánlotta
szolgálatait a bécsi kormányzatnak, és 1863. január 1-től Alexio Szuder álnéven besúgó lett. (KLI III. 632-
633.; VERESS, 1878. II. 399., 403-410.; LUKÁCS, 1955. 218-219.; KOVÁCS E., 1967. 396.; SZABAD,
1967. 44.)
455 Frigyesy (Frigyesi) Gusztáv (1835 k.–1878) 14 évesen már harcolt a magyar szabadságharcban, ezért
annak bukása után besorozták a császári seregbe. Később Olaszországba emigrált, az olaszországi magyar
légió tagja lett. 1863-ban a cuneói tiszti telepen arra próbálta rávenni tiszttársait, hogy nyújtsanak fegyveres
segítséget a lengyel felkelőknek. Ezzel igen kellemetlen helyzetbe hozta az olasz kormányt, ezért távoznia
kellett a légióból. Ezt követően távozott a román fejedelemségekbe. Élete utolsó éveiben megőrült.
(SZINNYEI, 1891–1914. III. 777-778.; LUKÁCS, 1986. 141-143.)
456 Seres Lajos aranyműves nemzetőrként csatlakozott az 1848–49. évi szabadságharchoz. Annak bukása után
boltot nyitott Pesten, majd a rendőri zaklatások elől 1856-ban Bukarestbe menekült, ahol kapcsolatot tartott
Budával és más magyar emigránsokkal. (VERESS, 1878. II. 399-403.)
457 Veress Sándor (1828–1884) az 1848–49. évi szabadságharcban hadnagyi rangot ért el. 1849
augusztusában Törökországba menekült, 1853 és 1856 között részt vett a krími háborúban. Londonban
mérnöki diplomát szerzett. 1859-ben belépett az olaszországi magyar légióba, de még abban az évben
elhagyta azt, és Isztambulba, majd Bukarestbe költözött. A román fejedelemségekben földmérő mérnökként
sikeres pályát futott be. A Bukaresti Magyar Társulat tiszteletbeli elnöke lett, 1881-ben pedig román
koronarenddel tüntették ki a magyar–román viszony ápolásáért. Emlékirata a törökországi és a
fejedelemségekbeli magyar emigráció történetének fontos forrása. (BEKE, 1998. 56-57.)
458 MOL R 295. 22. t. Klapka által írt keltezetlen fogalmazvány, amely a „Kupának” címet viseli.
112