Magyar függetlenségi törekvések - ELTE BTK disszertációk - Eötvös ...

szándékait. Rattazzi július elején azt üzente Kossuthnak, hogy a torinói vezetés továbbra is
fenn kívánja tartani vele a bizalmas viszonyt. 245 Két hónappal később azonban a
miniszterelnök nem utasította el annak a Komáromynak az ajánlkozását sem, aki
bevallottan a volt kormányzó megkerülésével kívánt tárgyalásokat folytatni az olasz
kormánnyal. Komáromy magatartása megerősítette a torinói vezetés azon korábbi
értesülését, amely szerint bizonyos politikai körök nem Kossuthot, hanem Klapkát
szerették volna a magyar emigráció élén látni. Ebben a helyzetben óriási jelentősége volt
annak a ténynek, hogy Kossuth már nem rendelkezett magyarországi összeköttetésekkel,
ellentétben azokkal, akik megpróbálták őt hiteltelenné tenni a külföldi politikusok
szemében. Az olasz vezetők ugyanakkor pontosan tudták, hogy Kossuth neve önmagában
is hatalmas tekintélyt képvisel Magyarországon, ezért a továbbiakban sem zárkóztak el a
vele való tárgyalástól.
A tárgyalásokra azonban legközelebb csak a lengyel felkelés kirobbanása után
mutatkozott hajlandónak az olasz kormány. 1863 februárjában Kossuth levelet írt
Peruzzinak, amelyben kifejtette azon meggyőződését, hogy a lengyel felkelés könnyen
átterjedhet Galíciára is, az olasz kormánynak pedig nem lenne szabad egy ilyen kitűnő
alkalmat elszalasztania. A volt kormányzó természetesen jelentékeny magyar segítséget
ígért az Ausztria elleni háború esetére, és találkozót kért a befolyásos
belügyminiszterről. 246 A megbeszélésre februárban sor került, és Peruzzi később minden
bizonnyal felvázolta Kossuth elképzeléseit az új miniszterelnöknek, Minghettinek is. 247
Kossuth közben a lengyel néphez szóló kiáltványt jelentetett meg a L’Italia és a Gazzetta
di Torino című olasz lapokban, majd Kiss Miklós és Pulszky segítségét kérte, hogy írását
párizsi és londoni újságokban is közölhesse. Franciaországban nem járt sikerrel ez a
próbálkozása, Pulszky viszont elérte, hogy egy londoni lengyel lap, a Głos Wolny
megjelentesse a kiáltványt. 248 Kossuth kapcsolatba lépett a lengyel ideiglenes kormánnyal
is, amelynek arisztokrata tagjai azonban inkább bíztak Franciaország és Ausztria
245
MOL R 90. 4066. Kossuth Lajos Tódor–Kossuth Lajos, 1862. júl. 6. Közli: NYULÁSZINÉ, 1999. 569-
571.
246
KLI V. 389-392. Kossuth–Peruzzi, 1863. febr. 6. Kossuth egy hónappal később Pulszkyhoz írt levelében
kifejtette, hogy ha a harc kiterjed Galíciára, akkor a magyarok is megkezdik küzdelmüket, az olaszokat pedig
belerántják a harcba, akár akarják, akár nem. (MOL R 155. 2. t. Kossuth–Pulszky, 1863. márc. 5.)
247
MOL R 90. 4113. Peruzzi–Kossuth, 1863. febr. 28.
248
KLI V. 398-405. A lengyelekhez., 1863. febr. 27. A megjelentetésről: KLI V. 397-398.; MOL R 155. 2. t.
Kossuth–Pulszky, 1863. márc. 5.; MOL R 90. 4123. Kossuth–Kiss, 1863. márc. 5.; – vö.: KOVÁCS E.,
1967. 220. Pulszky és Kossuth viszonya 1861-ben megromlott, mert Pulszky hiábavalónak ítélte a
nagyhatalmi támogatásra való várakozást. Valószínűleg éppen ezért segített mégis Kossuthnak a lengyel–
magyar együttműködés előkészítésében.
69