Magyar függetlenségi törekvések - ELTE BTK disszertációk - Eötvös ...

A pénzügyi irányítással Thaisz Eleket bízták meg, de az ő feladata volt a
külfölddel, illetve az egykori határozati vezetőkkel való érintkezés fenntartása is, ami
lényegében azt jelentette, hogy ő lett a bizottmány legbefolyásosabb tagja. Thaisz Zólyom
megyei elszegényedett nemesi családból származott. Apja, Thaisz András még fiatalon
Pestre költözött, ahol ügyvédi vizsgát tett, nevelője volt Podmaniczkynek, valamint
irodalmi és hírlapírói tevékenységet folytatott. 217 Két fia, Gyula és Péter harcolt a
szabadságharcban, 218 a jogi tanulmányokat végzett Elek pedig 1848-ban Pest város
tanácsának tagja volt, majd 1849-ben az országgyűléssel együtt Debrecenbe távozott. Az
1850-es évek első felében egy forradalmi szervezkedés miatt Komáromyval együtt került
börtönbe, akit tehát már ekkor ismert. 219 1856-ban szabadult, és jogászként tevékenykedett.
1861-ben Pest főkapitánya lett, és a korabeli politikai élet, elsősorban a Határozati Párt
számos tagjával ápolt baráti viszonyt. A Csáky–Komáromy-féle szervezkedésnek
mindvégig meghatározó tagja maradt. 220
3. A lengyel felkelés, az olasz diplomácia és a magyarok 1863 tavaszán
Az 1863 januárjában kirobbant lengyel felkelés megélénkítette az európai
diplomáciát, ami új helyzet elé állította az olasz külpolitikát és ezzel összefüggésben a
magyar emigránsokat is. Nagyhatalmi körökben felmerült az a lehetőség, hogy egy
francia–angol szövetség, esetleg Ausztriával kiegészülve, segítséget nyújt a lengyeleknek.
III. Napóleon felajánlotta Ferenc Józsefnek, hogy Ausztria, részvétele esetén, megkaphatja
Szerbiát vagy a román fejedelemségeket, így erősítheti balkáni befolyását Oroszországgal
szemben. Cserébe azonban Bécsnek le kellett volna mondania Velencéről Olaszország
217 Thaisz András (1789–1840) a „Tudományos Gyűjtemény” és a „Sas” című folyóiratokat szerkesztette,
műfordításokat közölt, 1831-ben pedig tagja lett az Akadémiának. (NAGY I., 1857–1868. XI. 123-124.;
SZINNYEI, 1891–1914. XIV. 69-70.)
218 BONA, 1998. 332-333.
219 HL IV. 25. 18 cs. Teleki Sándor, aki mind Thaiszot, mind Komáromyt ifjú kora óta ismerte,
emlékirataiban említést tett arról, hogy Thaisz és Komáromy együtt „szenvedtek” a Bach-korszakban.
(TELEKI S., 1958. 477.)
220 Thaisszal kapcsolatban többször is felmerült a gyanú, hogy az udvar besúgója. 1860–1861-ben több lista
is keletkezett az állítólagos besúgókról. Ezek egyike, a bécsi titkosrendőrség pest-budai kémeinek névsora,
amelyben az 1861. évre vonatkozóan 77 személy, köztük Thaisz, szerepel. (HL IV. 40. 5. pallium) Deák
Ágnes kutatásai alapján elmondható, hogy e listák hitelessége erősen kétséges. Később, az ún. „Almásy–
Nedeczky-féle összeesküvés” leleplezésekor egyesek Thaisz cselédjét gyanúsították besúgással. (STEIER,
1924. 716.) Kossuth viszont magát Thaiszot vádolta meg Irataiban a fegyverek feladásával. (KLI VII. 102.)
Tovább erősíthette a kortársak gyanakvását, hogy Thaisz 1865-ben Ferenc József-érdemrendet kapott,
jóllehet a kutató számára ez inkább a besúgással szembeni ellenérveket erősíti. (Hof- und Staats-Handbuch,
1876. 125.)
62