Magyar függetlenségi törekvések - ELTE BTK disszertációk - Eötvös ...

kénytelensége kikerülhethessék, és arra is ellátva érezném magamat, hogy a határokon oly
szervezést tehessek, miszerint a megkezdett harcot kívülről is ápolhassuk, támogathassuk,
annyira életkérdésnek tartom hazánkra nézve a cselekvő fellépést, hogy a velenczeieken
kívül nem is kérdenék senkit, hanem egyenesen rendelkezőleg lépnék fel; mert biztosnak
tudom magamat, hogy kész végrehajtással találkoznék a hazában rendeletem, ha azt a
szükséges eszközök kiszolgáltatása kísérné.” Kénytelen volt ugyanakkor közölni
Nedeczkyékkel, hogy egyelőre nem kap pénzt az olasz kormánytól, és megkérdezte a
hazaiakat, ilyen feltételek mellett is hajlandók-e partizáncsapatokkal háborút kezdeni.
Türrnek azt írta, hogy elutasító válasz esetén is törekedne arra, hogy a „függetlenségi
agitatio az országban ne lankadjon a szervezeti rámázat pedig feltartassék”. 322 Közben a
volt kormányzó Helfyn keresztül továbbra is tartotta a kapcsolatot a velencei comitéval, de
amíg a hazaiaktól nem kapott választ, nem akart személyesen találkozni a velencei comité
vezetőjével, Alberto Cavallettóval. A hazaiak válasza azonban késett, Cavalletto pedig
nem mutatott túl nagy lelkesedést a háború iránt. Helfy úgy értesült a velencei bizottság
egy tagjától, hogy Cavalletto „túlságosan is Peruzzi embere” volt. 323 A velencei comité
vezetése tehát nem kívánt az olasz kormány megkerülésével cselekedni. Kossuth
márciusban újabb kísérletet tett az anyagi fedezet egy részének előteremtésére is. Megbízta
Helfyt, hogy alapítson Milánóban egy városi segélyegyletet, amely formálisan az éhező
magyarok számára gyűjt pénzt. Maga próbálta tehát megvalósítani azt, amit korábban az
olasz kormánytól kért. Helfy eleget tett Kossuth kérésének, az egylet létrejött, és a
gyűjtések is megkezdődtek, de nem minden kellemetlenség nélkül. A gyűjtésbe ugyanis
Károlyi grófné is bekapcsolódott, akitől az aláírási ívek eljutottak Peruzzi feleségéhez.
Peruzzi asszony, miután megtudta férjétől, hogy politikai demonstrációról van szó,
elzárkózott a segítségtől. 324 Ismét bebizonyosodott tehát, hogy az olasz kormány rossz
szemmel nézi Kossuth törekvéseit. Ráadásul mire a volt kormányzó felhasználhatta volna
az összegyűjtött pénzt, Magyarországon kedvezőtlen fordulatot vettek az események.
322 KLI VI. 32-38. Kossuth–Türr, 1864. jan. 23.
323 MOL R 65. 1. t. Kossuth–Helfy, 1864. jan. 5., jan. 11., febr. 16.; MOL R 90. 4250. Helfy–Kossuth, 1864.
febr. 15., uo. 4251. Helfy–Kossuth, 1864. febr. 20. Kossuth április 14-én azt írta Helfynek, hogy a pénzt a
Magyar Gazdasszonyok Egyesületének kellene beküldeni, ha összegyűlik 20-25 ezer frank. A Magyar
Gazdasszonyok Egyesületének elnöke Damjanich János özvegye volt, de a bizottmányi tagok közé tartozott
özvegy Batthyány Lajosné is. (MOL R 65. 1. t. Kossuth–Helfy, 1864. ápr. 14.)
324 MOL R 65. Kossuth–Helfy, 1864. márc. 7.; MOL R 90. 4255. Helfy–Kossuth, 1864. márc. 6., uo. 4256.
márc. 11., uo. 4257. márc. 15., uo. 4258. márc. 18.
86