Magyar függetlenségi törekvések - ELTE BTK disszertációk - Eötvös ...

pedig szabadkőműves páholyt is alapítottak Mont Sinai néven. 6 Pulszky Ferenc
emlékirataiban így jellemezte a párizsi emigránsokat: „A párizsi menekültek kevésbé
ismerték a londoni emigráció nyomorát, többnyire olyanok voltak ottan, kik otthonról
kaptak, habár szűk jövedelmet. Haynau kegyetlenkedése idejében sokan jöttek ki
Franciaországba, kik, amint kedvezőbb idők álltak be, visszamentek a hazába…”. 7 Teleki
1851-ben átmenetileg Genfbe költözött, az emigráns egyesület feloszlott, 8 a párizsi magyar
társaság pedig néhány éven belül valóban jelentősen megfogyatkozott: Andrássy, a
Károlyiak, Lónyay és Komáromy hazatértek, míg Vetter Londonba tette át lakhelyét.
Teleki szoros kapcsolatban maradt Almásyval, aki 1857 végén bizalmasan közölte vele,
hogy magánéleti gondjai miatt ő is vissza akar költözni Magyarországra, így amnesztiáért
folyamodott. A debreceni országgyűlés egykori alelnökének felesége egy osztrák tiszt
szeretője lett, lánya is osztrák tiszttel jegyezte el magát, fia pedig belépett a császári
seregbe. Az amnesztiát azonban ekkor nem, csak egy évvel később kapta meg. Valamikor
1859 januárjában vagy februárjában térhetett véglegesen haza. 9 A vonatkozó forrásokban
több jel is arra utal, hogy hazatérte után, minden bizonnyal Teleki utasítására, ő szervezte
meg az úgynevezett „pesti központi bizottmányt”, 10 amely az emigránsok tárgyalásainak
értelmében az újabb szabadságharc előkészítését tűzte ki célul.
Klapka egy 1859. február 28-án kelt levelében arra kérte Telekit, hogy a lehető
legrészletesebben ismertesse meg az emigránsok tárgyalásainak eredményeivel és a
várható nemzetközi fejleményekkel a pesti bizottmány Párizsba érkező küldöttjét,
Komáromy Györgyöt. 11 Komáromy, aki Almásynak a reformkor óta igen jó barátja volt, 12
márciusban találkozott Telekivel. Az emigrációval ekkor kapcsolatba lépő pesti bizottmány
6
MEDNYÁNSZKY, 1930. 92-96.; BERÉNYI, 2002. 26.; FLORIDOR, 1895. márc. 10.
7
PULSZKY, 1958. II. 15.
8
Az egyesület feloszlása Kossuth szabadulásával függött össze. A volt kormányzó ugyanis kezébe akarta
venni annak irányítását, és egyúttal demokrata-republikánus színt kívánt adni neki, ez azonban erősen
megosztotta a tagokat. A feloszlást megelőző vitákról l.: SZEMERE, 1999. 25. Szemere–Czetz, 1851. júl. 3.;
TELEKI L., 1961. 78-81. Teleki–Vukovics, 1851. júl. 20.
9
MOL R 216. 1. t. Teleki–Vukovics, 1857. dec. 3., Teleki–Vukovics, 1858. jan. 29., uo. Horváth–Vukovics,
1858. dec. 11., uo. Horváth–Vukovics, 1859. jan. 20., uo. Horváth–Vukovics, 1859. márc. 16., uo. Horváth–
Vukovics, 1859. márc. 18.; – vö.: SZABAD, 1967. 313.; Teleki Sándor a Budapesti Hírlap mellékletébe
Almásy halála alkalmából írt visszaemlékezésében megemlítette, hogy Almásynak nagy lelki gyötrelmei
voltak az amnesztia elfogadása után, és hazatéréséről Puky véleményét is kikérte. (TELEKI S., 1882.)
10
A két esemény közti kapcsolatot elsősorban Teleki nyilvánvaló szándékai, Almásyval való barátsága,
valamint Almásynak a bizottmányban betöltött vezető szerepe támasztja alá. A feltételezést ugyanakkor
megerősíti az a tény is, hogy Almásy hazatérése és a bizottmány megalakulása között igen rövid idő telt el.
11
LENGYEL, 1936. 30.
12
Teleki Sándor emlékirataiban a reformkori országgyűlések kapcsán felidéz egy történetet, amely az ő,
valamint Almásy és Komáromy barátságát igazolja. (TELEKI S., 1958. 465-466.)
13