Magyar függetlenségi törekvések - ELTE BTK disszertációk - Eötvös ...

sugalmazására döntött így. 711 A porosz vezetés a békefeltételekről való alkudozás közben
nyilvánvalóan szerette volna nehéz helyzetbe hozni Ausztriát, de továbbra is ügyelt arra,
hogy utóbb semmilyen felelősséget ne kelljen vállalnia a magyarok tevékenységéért. A
légió ezért augusztus első napján elindult Magyarország felé, majd a Jablunkai-hágón
átkelve augusztus 3-án Turzovkába érkezett. A többségében szlovák lakosság nem fogadta
őket különösebb lelkesedéssel, felkelés pedig továbbra sem robbant ki a hazában, ezért
augusztus 4-én a sereg visszavonult a poroszok által megszállt területre. 712 A betörésről
Kossuth azonnal tudomást szerzett Csáky és Simonyi távirataiból. 713 A volt kormányzó
augusztus 4-én Csákyhoz írt levelében ismét kijelentette, hogy nem vállal felelősséget a
pesti comité által előidézett eseményekért, mert azok tudta nélkül történtek. 714
5. Szervezkedés a Balkánon
A háború kirobbanását követően a magyar emigránsok újra felvették a kapcsolatot a
román és szerb vezetőkkel, hogy meggyőzzék őket az Ausztria elleni közös harc
szükségességéről. A román fejedelemségekben Cuza lemondását követően még a
korábbinál is bizonytalanabb politikai helyzet alakult ki. Párizsban a nagyhatalmak
részvételével márciusban konferencia kezdődött arról, hogy ki legyen Cuza utódja. Közben
azonban a bukaresti kormány meghívta a trónra a porosz királlyal és a francia császárral is
rokonságban álló Hohenzollern–Sigmaringen Károlyt, akinek fejedelemmé választását az
áprilisban tartott népszavazás is megerősítette. A fiatal uralkodó 1866. május 20-án
érkezett román területre. A nagyhatalmak közül Poroszország, a vele időközben
szövetségre lépő Olaszország, valamint Franciaország tartotta elfogadhatónak az új
fejedelem személyét. Nagy-Britannia és Oroszország tiltakozását fejezte ki a bukaresti
események miatt, arra hivatkozva, hogy az 1858-ban megkötött egyezmény nemzeti
uralkodó választását írta elő a fejedelemségekben. Törökország a hadsereg bevetésével
fenyegetőzött. A Portát azonban az angol, a francia és az orosz vezetés egyaránt
figyelmeztette, hogy tartózkodjon a fegyveres konfliktus kirobbantásától, ezért a török
711 KLI VI. 469-473. Simonyi–Irányi, 1866. aug. 1. – vö.: KIENAST, 1902. 195.
712 KIENAST, 1900. 186-212. Seherthoss a hadművelet befejezése után a morvaországi Ostrauba akart
utazni, de mivel átlépte a demarkációs vonalat, az osztrákok elfogták. A hadbíróság először kötél általi
halálra, majd 16 év börtönre ítélte, de a porosz–osztrák békekötés után szabadon engedték. (SEHERTHOSS,
1881. júl. 4.)
713 DDI VII. 169-170. Csáky–Komáromy, 1866. aug. 1., 188. Simonyi–Visconti-Venosta, 1866. aug. 4.
714 DDI VII. 181. Kossuth–Csáky, 1866. aug. 4.
168