Magyar függetlenségi törekvések - ELTE BTK disszertációk - Eötvös ...

nem nevezett –, nehézségek is lassították a szervezkedést. 374 Lukács Lajos a korszak
magyar politikai emigrációjáról írott művében Nedeczky tevékenységét is megnevezte,
mint hátráltató tényezőt. 375 A kutatás jelenlegi állása szerint úgy tűnik, hogy Klapka
megállapítása állt a legközelebb a valósághoz. A puskák egy részét a Bécs–Pest–Vác
vasútvonal, míg másik részét a Klagenfurt–Nagykanizsa–Székesfehérvár–Pest vasútvonal
állomásainak valamelyikén kellett volna átvenni, és elhelyezni, majd továbbszállításáról
gondoskodni. Beniczkynek azonban éppen ezeken a területeken nem volt megbízottja.
Nehéz helyzetére némi fényt vet az a tény, hogy Gelich jelentése szerint Hollán Ernő tudott
ugyan a fegyverek szállításának tervéről, de nem folytatott titkos forradalmi
tevékenységet. 376 Vagyis Beniczky minden bizonnyal hiába próbálta meg rávenni a
szervezkedésben való részvételre Hollánt, akinek 1860-ban Vas és Zala megyék voltak a
kijelölt működési területei. 377 A nehézségeket Beniczkynek csak részben sikerült
kiküszöbölnie, amikor március elején megállapodott Zambelli Lajos volt honvédtiszttel és
szállítási vállalkozóval a Bécsből a váci indóházba érkezett puskák továbbszállításáról. 378
A Klagenfurtban elhelyezett fegyverek Magyarországra történő beszállítását azonban nem
lehetett megoldani Nedeczky segítsége nélkül.
Beniczky, letartóztatása után azt vallotta, hogy a szervezkedésben való részvételre
Nedeczky fenyegetéssel és zsarolással vette rá. 379 Ezt az állítást nem lehet hitelesnek
elfogadni, a források alapján azonban csak feltételezhető, miért és milyen körülmények
között döntöttek az együttműködésről a két titkos mozgalom vezetői. A Klapka–
Komáromy–Csáky csoport és Kossuth, illetve a határozati többség és a szélsőbal között
374 MOL R 295. 22. t. Komáromy–Klapka, 1864. ápr. 6.
375 LUKÁCS, 1984. 299-302. „Amennyiben Nedeczky nem lármázza fel körültekintést figyelmen kívül hagyó
akcióival a rendőrhatóságok figyelmét, és nem provokálja, fenyegeti a csendben készülődő személyeket,
nyilván az események is más fordulatot vettek volna.”
376 STEIER, 1924. 717.
377 E feltételezést alátámasztja Teleki Sándornak az 1882-ben, Almásy halála alkalmából a Budapesti
Hírlapban közölt cikke is. Almásy Josephstadtból való szabadulása után állítólag azt mesélte Telekinek, hogy
mivel Zala, Veszprém és Vas megyékben nem volt bizalmas emberük, elment Deákhoz, és tőle kért
segítséget. Almásy Teleki által idézett szavai szerint Deák a következőt válaszolta: „Pali! Sokat
gondolkodtam, nem tudok senkit; az utolsó Csányi Lászlót felakasztották, ügyeljetek magatokra.” (TELEKI
S., 1882.) A történet egy másik változatát a szervezkedésről egyelőre ismeretlen forrásból, de sokat tudó
Ludvigh már Almásy szabadulása előtt ismerte, és 1866-ban meg is írta Kossuthnak: „Nem is gondolnád,
hogy maga Deák szervezési szolgálatot tett. Azt kérdezték tőle, kit ismer X. megyében erélyes, becsületes
hazafinak. Nemde, egy második Csányi kellene? volt a felelet. Az ám. Majd gondolkozom, ha ismerek olyat –
és meg is nevezett egyet, a nélkül, hogy kérdezte volna, mi végett történt a tudakozódás. A tudakozódó fel is
használta a jó útbaigazítást”. (KLI VII. 96-98. Ludvigh–Kossuth, 1866. szept. 12.) A két történet,
ellentmondásai ellenére nemcsak a Beniczky-féle szervezkedés hiányosságait világítja meg, hanem azt az
érdekes tényt is sejteni engedi, hogy Deák tudott valamennyit az 1863/64 fordulóján zajló szervezkedésekről.
378 MOL R 90. 4402. Ludvigh–Kossuth, 1866. máj. 20.; STEIER, 1924. 717.
379 HL IV. 122. cs. – vö.: LUKÁCS, 1955. 425-429.
95