Magyar függetlenségi törekvések - ELTE BTK disszertációk - Eötvös ...
Magyar függetlenségi törekvések - ELTE BTK disszertációk - Eötvös ...
Magyar függetlenségi törekvések - ELTE BTK disszertációk - Eötvös ...
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
5. Klapka megállapodása az olasz kormánnyal és a Csáky–Komáromy-féle comitéval 1863<br />
őszén<br />
1863-ra nyilvánvalóvá vált az olasz kormány számára, hogy a Klapkával<br />
kapcsolatban álló Csáky–Komáromy-féle csoport magát tekinti az 1861. évi<br />
országgyűlésen többséget szerzett, és így az ő értelmezésük szerint a nemzet akaratát<br />
képviselő politikai erő kizárólagos képviselőjének, és erre hivatkozva semmiféle<br />
együttműködésre nem hajlandó Kossuthtal. A volt kormányzó viszont a magyar emigráció<br />
fejeként sérelmezte, hogy az olasz kormány az ő tudta és beleegyezése nélkül tárgyal más<br />
magyarokkal. A torinói vezetés 1863 nyarán-őszén már konkrét lépésekről, egy magyar<br />
felkelés előkészítéséhez nyújtandó anyagi segítségről gondolkodott, ezért szükségszerűvé<br />
vált számára a választás. A döntés során egyfelől Kossuth vitathatatlan tekintélyét és<br />
népszerűségét, másfelől viszont Komáromy és Csáky tudomásuk szerint szervezett<br />
magyarországi hátterét kellett mérlegelniük. Csáky és Komáromy, Kossuth lejáratását<br />
célzó törekvéseikkel elérte, hogy az olasz kormány bizalmatlanná vált a magyar<br />
emigránsok iránt, ezért saját titkos megbízottjai, Ruspoli herceg és Giuseppe Giacomelli<br />
segítségével is igyekezett tájékozódni a magyarországi politikai viszonyokról. 280 A torinói<br />
vezetés magyar emigránsokat érintő döntését minden bizonnyal az is befolyásolta, hogy<br />
1863 nyarán, amikor az olasz kormány egy határozat kiadásával kívánta orvosolni az<br />
olaszországi magyar légióval kapcsolatban felmerült újabb nehézségeket, a komáromi vár<br />
egykori védője rugalmasabb tárgyalópartnernek bizonyult mint Kossuth. Peruzzi<br />
belügyminiszter Kossuthtal és Klapkával is megbeszélést folytatott, de végül csak az<br />
utóbbi támogatását sikerült elnyernie. A szeptemberben kiadott határozatot Kossuth<br />
elkeseredett levélben támadta, és a belügyminiszter szemére vetette, hogy az ő javaslatait<br />
figyelmen kívül hagyták. 281 Ennek a mozzanatnak döntő szerepe lehetett abban, hogy<br />
280 Giuseppe Giacomelli, egy gazdag udinei kereskedőcsalád tagja, évekkel később elmesélte Kossuthnak,<br />
hogy Ruspoli és ő 1863 és 1864 folyamán többször is jártak <strong>Magyar</strong>országon az olasz kormány megbízásából<br />
(KLI VI. XIX-XXI.) A forrásokból kitűnik, hogy mindketten jártak <strong>Magyar</strong>országon 1865-ben is. (L. az „Új<br />
remények 1864/65 fordulóján” és „Az olasz diplomácia értesülései osztrák–magyar kiegyezési<br />
tárgyalásokról 1865-ben” c. fejezeteket.)<br />
281 1863 nyarán a légió tisztjeinek egy része, Mogyoródy Adolf vezetésével hangot adott Földváry Károllyal,<br />
a légió parancsnokával szembeni elégedetlenségének. Az olasz kormány támogatását élvező Földváry az<br />
elégedetlenkedőket kizárta a légióból. Ezt követően az olasz kormány határozatot adott ki, amelyben a<br />
légióbeli szolgálatot folytatni kívánó katonákat egy nyilatkozat aláírására kötelezte. Kossuth elvi és politikai<br />
okokból is tiltakozott a határozat kiadása ellen. Nehezményezte, hogy az ő megkérdezése nélkül adták ki a<br />
határozatot, amely ráadásul véleménye szerint megalázó válaszút elé állította a katonákat. (Kossuth–Peruzzi,<br />
1863. okt. 6. közli: NYULÁSZINÉ, 1999. 611-615.; a légió ügyeiről: LUKÁCS, 1986. 154-167.)<br />
76
Change language