Magyar függetlenségi törekvések - ELTE BTK disszertációk - Eötvös ...

8. Csáky és Komáromy kiútkeresései 1865-ben
1865 tavaszán szinte teljesen megszűnt az olasz kormány és a magyar emigránsok
közti érintkezés. A firenzei vezetés pénzügyi gondokra hivatkozva nem folyósította a kért
anyagi támogatást Csákyéknak, akiket a Húsvéti cikk megjelenése után már Cerruti sem
bíztatott a szerződéskötés reményével. 580 Csáky korábban jellemző bizakodása és lendülete
is alábbhagyott, egyre csalódottabb hangvételű leveleket írt Komáromynak Genfbe. 581
Rosszkedvét csak fokozta, hogy Éber követelni kezdte az előző év decemberében kölcsön
vett 50 ezer frank visszafizetését, Csáky azonban ezt nem tudta teljesíteni. 582 A fiatal gróf
komoly anyagi nehézségekkel küzdött, amelyeket újabb kölcsönök felvételével igyekezett
enyhíteni. 583 Nem tudni pontosan milyen előzmények hatására, de szeptemberben a pesti
magyar comité külföldi képviselői ismét egy emlékirat benyújtásával próbálkoztak
támogatást szerezni az olasz kormánytól. Az irat az „Emlékirat Magyarország jelenlegi
politikai viszonyairól, különös tekintettel az akciópárt mostani helyzetére” címet viselte.
Természetesen szó esett benne a kiegyezési tárgyalásokról, amelyek megindítását Csákyék
szerint nagyban elősegítette az a tény, hogy Ausztria Európa nagyhatalmaival baráti
viszonyt alakított ki. Ráadásul Olaszország is lemondani látszott a Velence megszerzésére
irányuló háborús törekvéseiről. A bécsi udvar és a magyarok közti közeledés fontos
okaként Csáky és Komáromy megemlítették a pénzügyi nehézségeket is, és utaltak rá,
hogy a kiegyezést elsősorban a konzervatív, udvarhű arisztokrácia támogatja. Kijelentették,
hogy a nemzet többsége szíve mélyén a teljes függetlenséget óhajtja, de külső támogatás
nélkül ezt nem tudja megvalósítani. Igyekeztek világossá tenni azt is az olasz kormány
előtt, hogy a comité pénz és fegyverek hiányában nem tudja folytatni a szervezkedést, és a
korábban elért eredmények is veszélybe kerülnek. Ugyanakkor késznek mondták magukat
arra, hogy továbbra is együttműködjenek a firenzei vezetéssel, ha az ezt kívánja. 584 Az
emlékiratot számos olasz politikushoz, Cerrutihoz, Visconti-Venostához, Artomhoz,
Ricasolihoz, Lanzához, Mordinihez és a pénzügyminiszterhez, Quintio Sellához is
580 MOL R 296. 11. t. Csáky–Komáromy, ápr. 28.
581 MOL R 296. 11. t. Csáky–Komáromy, jún. 29., júl. 27.
582 MOL R 296. 11. t. Csáky–Komáromy, jún. 29.
583 Frankfurtban egy Juffi, illetve egy Vignieras nevű üzletembertől kért kölcsönt. Ezen kívül otthonról is kért
pénzt. A forrásokból nem derül ki, hozzájutott-e az összegekhez. (MOL R 296. 11. t. Csáky–Komáromy, jún.
8.)
584 DDI VI. 186-188. Komáromy–Cerruti, 1865. szept. 12.
139