Magyar függetlenségi törekvések - ELTE BTK disszertációk - Eötvös ...

magyarországi bizottmány irányításával. 296 Az így újjászervezett titkos társaság neve
Országos Függetlenségi Bizottmány lett. Nedeczky, Kossuth utasítására október 17-én egy
beadványt is intézett Minghettihez, amelyben azt állította, hogy Magyarországon a
kiegyezésre csak néhány mágnás gondol, a többség azonban kész a felkelésre. 297 A volt
kormányzó minden alkalmat megragadott tehát arra, hogy az olasz kormányt meggyőzze a
magyar felkelés tervének komolyságáról. Ahogyan korábban Vidacsot, úgy Nedeczkyt is
megbízta azzal, hogy a bizottmány proklamáció megjelentetésével adjon életjelet magáról,
és egyúttal tegye világossá mind a magyar, mind a külföldi közvélemény előtt a volt
kormányzóhoz fűződő kapcsolatait. 298 Ezúttal azonban maga gondoskodott a proklamációk
kinyomtatásáról és az országba való beküldéséről. Novemberben megkérte Helfyt, hogy
nyomtassa ki ezer példányban a proklamációt, és keressen egy megbízható embert a
velencei comitéban, aki bevinné azt, illetve a magyarországi bizottmány hivatalos pecsétjét
az országba. 299 Helfy elvállalta, és végre is hajtotta a megbízatást. A küldönc megkapta az
átvevő arcképét, és december 3-án találkozott vele Magyarországon, egy, a határhoz közeli
vasútállomáson. 300 A proklamáció egyes példányait a most már Nedeczky irányítása alatt
álló szervezet elküldte az ország különböző részein tartózkodó ügynökeihez, akik azután a
december 17-ről 18-ra virradó éjszaka kiragasztották azokat. 301 A proklamáció szövegében
szerepelt, hogy azt az Országos Függetlenségi Bizottmány Kossuth rendeletéből jelentette
meg. A bizottmány egyúttal hírt adott megalakulásáról, és figyelmeztette a nemzetet, hogy
„közel a cselekvés ideje”. A proklamációt a rendőrség értesülései szerint az ország 16
296
Kossuth az 1866. évi háború után egy Szilágyi Virgilnek írt levelében – korábbi magyarországi
kapcsolatait bemutatva –, úgy említette Nedeczkyt, mint „alárendelt, ismeretlen egyéniséget”, akit azért
bízott meg azzal, hogy segítsen újjászervezni a Vidacs János által 1863-ban létrehozott bizottmányt, mert
korábban, kérése ellenére senki nem jött ki a hazából az említett bizottmány tagjai közül. (KLI VII. 149-155.
Kossuth–Szilágyi, 1866. okt. 18.)
297
MOL R 65. 1. t. Kossuth–Helfy, 1863. okt. 12. Kossuth Helfyt bízta meg a magyar nyelvű emlékirat
lefordításával, mert Nedeczky sem franciául, sem olaszul nem tudott. – vö.: LUKÁCS, 1984. 293-294.
298
MOL R 90. 4216. Kossuth Lajos rendeletéből az Országos Függetlenségi Bizottmány a Nemzethez, 1863.
nov. 24.
299
MOL R 65. 1. t. Kossuth–Helfy, 1863. nov. 12.
300
MOL R 65. 1. t. Kossuth–Helfy, 1863. nov. 22., nov. 26., dec. 12. – vö.: KLI V. 494-498. (A kötetet sajtó
alá rendező Helfy a Függelékben kommentárokkal ellátott részleteket közölt Kossuth idézett leveleiből.)
301
Könnyen lehet, hogy az időzítés tudatos volt. Éppen 15 évvel azelőtt, 1848. december 18-án jelent meg
ugyanis Kossuth egy felhívása „A magyar néphez. A népfelkelés és szabad mozgó (guerilla) csapatok iránt”
címmel. A felhívás értelmében néhány száz fős önkéntes, saját eszközeikkel felfegyverzett lovas és gyalogos
csapatok jöttek létre, amelyek feladata az ellenséges seregek „nyugtalanítása”, utánpótlási útvonalainak
elvágása volt. Kossuth akkori döntése a császári és királyi seregek Magyarország ellen indított
összpontosított támadásával volt magyarázható. (HERMANN, 1996. 232-234.)
80