Magyar függetlenségi törekvések - ELTE BTK disszertációk - Eötvös ...

fegyver van, hanem össze is írták az embereket. 335 Pálffy Móric a mozgalom leleplezése
után készült jelentésében Asbóth besúgói jelentése alapján felsorolta az egyes területeken
szervezkedéssel megbízott személyek nevét és működési területeit. Értesülései szerint
Zalában Nedeczky Jenő 336 és Horváth János 337 , Somogyban Kökényessy Szaniszló 338 és
Fornszekh Sándor 339 , a Bakonyban Salamon Lajos 340 , a Kemenesalján Szelestyei László 341 ,
a Kunságban és a Jászságban Virágh Gábor és Ujj Imre 342 , Máramaros megyében
Szaplonczay Elek 343 és Várady Gábor, Zólyom és Gömör megyében pedig Máriássy Béla
irányította a honvédek összeírását. 344 A felsorolt személyek többsége polgári vagy
kisnemesi származású volt, mindegyikük honvédtisztként harcolt a szabadságharcban, és
feltételezhető, hogy többen közülük már 1861-ben is részt vettek a honvédegyleti
mozgalomban. Várady és Máriássy Béla a szélsőbaloldaliak csoportjához tartozott, és ők,
valamint Szelestyei képviselők voltak az 1861. évi országgyűlésen. Bár Asbóth jelentése
nem feltétlenül megbízható, és a források egyébként sem teszik lehetővé a Nedeczky-féle
335 ASBÓTH-CSALÁD, 1888. 167-180.
336 Nedeczky István öccse
337 Horváth János (1815–1875) ezredesi rangot ért el a szabadságharcban. A világosi fegyverletétel után
halálra, majd 18 évi várfogságra ítélték. Olmützi fogságából 1855-ben kegyelemmel szabadult. Ezt követően
vasúti pénztárnokként dolgozott, majd 1863-ban hivatalnok lett egy biztosítótársaságnál. A dualizmus
korában a pesti honvédegylet alelnöke lett. (BONA, 2000. 386-387.)
338 Kökényessy Szaniszló (1817–1889) ezredesi rangot ért el a szabadságharcban. A világosi fegyverletétel
után halálra, majd 18 évi várfogságra ítélték. Olmützi fogságából 1856-ban kegyelemmel szabadult. Ezt
követően földbérlőként gazdálkodott. (Kökényessy keresztneve a Pálffy-féle jelentésben nem szerepel, de
Kökényessy Szaniszló szabadságharcos múltja miatt valószínűsíthető, hogy róla van szó.) (BONA, 2000.
461.)
339 Fornszekh Sándor (1820–1898) vagyontalan erdélyi nemesi családban született, a szabadságharcban
őrnagyi rangot ért el. A világosi fegyverletétel után 16 évi várfogságra ítélték, de 1856-ban kegyelemmel
szabadult, majd Somogy megyei birtokán gazdálkodott. 1898-ban Kaposvárott halt meg (Fornszekh
keresztneve a Pálffy-féle jelentésben nem szerepel, de Fornszekh Sándor szabadságharcos múltja és Somogy
megyei birtoka miatt valószínűsíthető, hogy róla van szó.). (BONA, 2000. 334-335.)
340 Salamon Lajos (1818–1891) Fejér megyei birtokos nemesi családban született. A szabadságharcban
hadnagyi rangot ért el. A szabadságharc után birtokain gazdálkodott, 1860-1861-ben Fejér megye első
alispánja volt. (SZINNYEI, 1891–1914. XII. 75-76.; PÁLMÁNY, 2002. 739-741.)
341 Szelestyei László: a világosi fegyverletétel után 10 év börtönbüntetésre ítélték. Az 1861. évi
országgyűlésen képviselő volt. (Szelestyei keresztneve a Pálffy-féle jelentésben nem szerepel, de Szelestyei
László szabadságharcos múltja miatt valószínűsíthető, hogy róla van szó.) (SZINNYEI, 1891–1914. XIII.
642-645.)
342 Uj(j) Imre (1810– ?) nem nemesi családból származott, a szabadságharcban alezredesi rangot ért el. A
világosi fegyverletétel után halálra, majd 10 év börtönbüntetésre ítélték. 1854-ben szabadult, és Arad
megyében telepedett le. (Uj(j) keresztneve a Pálffy-féle jelentésben nem szerepel, de Uj(j) Imre
szabadságharcos múltja miatt valószínűsíthető, hogy róla van szó.) (BONA, 2000. 991-992.)
343 Szaplonczay Elek (1831–?) Máramaros megyei birtokos nemesi családban született. A szabadságharcban
hadnagyi rangot ért el. 1850-ben besorozták a császári seregbe, 1851-ben leszerelték. A dualizmus korában
az Ugocsa megyei honvédegylet tagja volt. (Szaplonczay keresztneve a Pálffy-féle jelentésben nem szerepel,
de Szaplonczay Elek szabadságharcos múltja és Máramaros megyei birtokai miatt valószínűsíthető, hogy róla
van szó.) (BONA, 1998. III. 232.)
344 HL IV. 19. 120. cs. – vö.: Asbóth–Pálffy, 1864. márc. 2. közli: STEIER, 1924. 728-731.
89