Magyar függetlenségi törekvések - ELTE BTK disszertációk - Eötvös ...

említettek korábban már tárgyaltak a kiadóval, Heckenast Gusztávval, és kötelezettséget
vállaltak arra, hogy részvényeket vásárolnak a lapban. 144 Februárban Jókai három részből
álló cikksorozatot közölt a lapban „Politikai nemzetiség” címmel. Fontosnak tekintette,
hogy a nemzetiségi kérdés tárgyalását az érdekek és ne a szenvedélyek vagy ábrándok
alapján közelítsék meg. Óvott attól, hogy mindenáron kielégítsék a nemzetiségek összes
igényét, de attól is, hogy a nemzetiségek támogatásának hiányában lemondjanak a Béccsel
szembeni követeléseikről. A nemzetiségeket igyekezett meggyőzni arról, hogy számukra is
megnyugtató megoldást csak a kérdés alkotmányos úton történő rendezése hozhat, és a
következő magyar országgyűlés feladatának fogja tekinteni a nemzetiségi törvény
megalkotását. Hangsúlyozta, hogy a magyar politikusok mindig fontosnak tekintették a
nemzetiségek szellemi és anyagi létének jobbítását, példaként említve kulturális
törekvéseik támogatását, illetve a jobbágyfelszabadítást. 145 A határozati többség csakúgy,
mint az országgyűlésen, a Magyar Sajtó hasábjain sem fogalmazott meg minden
tekintetben egyértelmű és határozott programot a nemzetiségi kérdést illetően. Azonban az
a tény, hogy Kossuth egy hónappal korábban Podmaniczkynek adott utasítása ellenére
lapjuk mélyen hallgatott a demokratikus és a kollektív jogokról, önmagáért beszélt.
Véglegesen eldőlt, hogy a volt Határozati Párt vezérkara nem kíván túllépni a reformkori
ellenzék nemzetiségeket érintő elképzeléseinél, vagyis lényegében Deák és Eötvös
irányvonalát követi. Mindez előbb vagy utóbb elkerülhetetlenné tette a volt kormányzóval
való teljes szakítást, a határozati többségnek ugyanakkor az emigrációs kapcsolatok
esetleges megszűnésével járó tekintélyveszteség hátrányait is mérlegelnie kellett.
A vitát a kormányhatóságok is figyelemmel kísérték, és nemcsak a Sürgöny útján
avatkoztak közbe. Forgách Antal kancellár 1862. január 30-án Pálffy Mórichoz, a
Helytartótanács elnökéhez írt levelében sajnálatosnak nevezte, hogy a határozatiak
közleménye megjelenhetett az előző napon a Magyar Sajtóban. Egyúttal azt javasolta,
hogy a lapot folyamatosan szigorú ellenőrzésnek vessék alá, Almásy Pált figyelmeztessék
udvarellenes megnyilvánulásainak várható következményeire, a „kormányellenes pártot”
pedig igyekezzenek megosztani. 146 Ezzel egy időben, és valószínűleg ezzel, illetve a
Jövőben megjelent cikkekkel összefüggésben január végén, illetve február elején
144
Magyar Sajtó, 1862. – A Magyar Sajtó c. lapról l.: KOSÁRY–NÉMETH G., II/1. 615-618.
145
JÓKAI, 1862. I-II.
146
Forgách a következőket írta: „E részben pedig nem kevéssé elősegítené a sikert, ha a józanabb rész a
kormányellenes párt terveinek kivihetetlenségéről meggyőződvén, ez által némileg a kormányzathozi
közeledésre erkölcsileg kényszeríttetnék.” (MOL D 185. 1862: 81.)
45