Magyar függetlenségi törekvések - ELTE BTK disszertációk - Eötvös ...

kötnek különbékét. A háború kirobbanása után az olaszországi magyar légió és egy
Dalmáciában partra szálló 30-40 ezer fős olasz segélysereg támogatta volna a
magyarországi harcokat, miközben román és szerb területről is nyomultak volna be
katonák az országba. Ez utóbbi elősegítése végett 1859 márciusa óta Klapka többször is
tárgyalt Cuzával a magyar szabadságharchoz szükséges fegyverek román területen történő
tárolásáról. A Magyar Nemzeti Igazgatóság 1860 őszén emlékiratot intézett a
fejedelemhez, amelyben az Ausztria elleni együttműködés fontosságát hangsúlyozta, az
olasz kormány pedig ugyanekkor különböző hadi felszereléseket és pénzt indított útnak
Genovából Galac irányába. Klapka Belgrádba is ellátogatott, majd Kossuth Londonban
megbeszélést folytatott Obrenović Mihály szerb trónörökössel, aki 1860. szeptemberi
trónra lépte után hajlandónak is mutatkozott az együttműködésre. Az emigráns vezetők
természetesen a hazaiakat is tájékoztatták a kedvező fejleményekről. Teleki az éppen nála
járó Tisza Kálmánon keresztül utasította a bizottmányt arra, hogy igyekezzenek megnyerni
a magyarországi nemzetiségeket a szabadságharc ügyének, és küldjenek mihamarabb egy
hadi szakértőt külföldre, hogy most már a katonai szervezés részleteiről is tárgyalhassanak.
A fegyverkezésre és a nemzetiségek körében folytatandó propagandára a Magyar Nemzeti
Igazgatóság a piemonti kormánytól kapott pénzből 100 ezer frankot küldött be az országba
az emigrációban élő Károlyi Györgyné Zichy Karolina grófnő egyik fiával, Károlyi Gyula
gróffal. 29
Valószínűleg részben az említett eseményekkel összefüggésben 1860 őszén
Kossuth megpróbálta valamelyest a saját elképzelései szerint átalakítani az addig
egyértelműen Telekihez kötődő, de a volt kormányzó szerint a forradalom iránt nem eléggé
elkötelezett hazai bizottmány vezetését. Novemberben kérdőre vonta Telekit, megbízik-e
Almásyban. Teleki, ha fenntartásokkal is, de igenlő választ adott. Kossuth azt szerette
volna elérni, hogy a Magyar Nemzeti Igazgatóság szólítsa fel Komáromyt a bizottmány
irányításának átvételére. Teleki azonban elutasította a kérést, arra hivatkozva, hogy azzal
csak megnehezítenék Komáromy dolgát. A volt kormányzó Almásyval 1849 óta rossz
viszonyban állt, de nemcsak ezért igyekezett őt háttérbe szorítani. A debreceni
országgyűlés egykori alelnöke az emigrációból való hazatérte után visszakövetelte
elkobzott birtokait, és azokat 1861 elején meg is kapta, ami már önmagában is gyanakvásra
29 SZABAD, 1967. 114-125. A pénz beküldését Pulszky Ferenc intézte. (MOL R 90. 3598. Kossuth–
Ludvigh, 1861. jan. 21.; MOL R 295. 22. t. Pulszky–Klapka, 1860. szept. 20., uo. Pulszky–Klapka, 1860.
szept. 27.; KLI III. 44-46., 77-78.)
17