Magyar függetlenségi törekvések - ELTE BTK disszertációk - Eötvös ...

Komáromy és Csáky az ismét külföldre utazó Károlyi Sándortól értesültek a
kedvezőtlen fejleményekről. Csáky haragjában kinyilatkoztatta, hogy többé nem tagja a
Határozati Pártnak, „mert annak iránya nem felel meg elveinek”. 236 Klapka, Türr és a
külföldi kormányok előtt azonban Komáromyval együtt megpróbálták eltitkolni a
határozati vezetőktől kapott elutasítást. 1863 tavaszán és később is igyekeztek fenntartani
azt a látszatot, hogy magyarországi párttársaik feltétlenül támogatják az ő külföldi
tevékenységüket, általánosságban szóltak a hazaiak elszántságáról és lelkesedéséről, a
nehézségeket pedig elhallgatták. Komáromy azt írta Türrnek, hogy az otthoniak Thaiszon
keresztül azt üzenték, elégedettek működésükkel. 237 Csáky a következő szavakkal számolt
be Klapkának az otthoni szervezésről: „… pártunk vezérei erélyesen hozzáfogtak a
működéshez, a pénzgyűjtések jól mennek, a katonai organisatio eréllyel foly, a politikai
organisatio tökéletes”. 238 Pénzgyűjtések valóban folytak ekkoriban Magyarországon,
amelyekben Csáky Kálmán is részt vett, 239 de egyáltalán nem biztos, hogy ez a Csáky–
Komáromy-féle szervezkedés részének tekinthető. Elképzelhető, hogy ugyanekkor
Beniczky lépéseket tett a parancsnokokkal való kapcsolatfelvételre, de ezt semmilyen
forrás nem támasztja alá. A „politikai organisatio” viszont nyilvánvalóan nem lehetett
tökéletes akkor, amikor a határozatiak többsége elvetette Komáromyék javaslatát. A
rendőrség egyébként Csáky Kálmán letartóztatásán kívül semmi olyan lépést nem tett,
amelyet összefüggésbe lehetne hozni Komáromyék tevékenységével. 240 Ez azért is
figyelemre méltó, mert 1863 tavaszán és nyarán a hatóságok nagy erőket mozgósítottak
annak érdekében, hogy a lengyel felkelés hatására kibontakozó titkos mozgalmakat
leleplezhessék, ahogyan erre a Jámbor–Somogyi- és részben a Vidacs-féle szervezkedés
kapcsán sor is került. 241 Komáromy és Csáky az olasz kormánytól hiába várt pénz és
megállapodás elmaradása miatt tehát valószínűleg nem kezdtek komolyabb
szervezkedésbe, hazai kapcsolataik jelentőségét azonban akár a valóság eltorzítása árán is
tartani magát a titkos szervezkedéstől, biztosan nem született olyan határozat, amely véglegesen kizárta volna
a háború lehetőségét, hiszen jó néhány határozati politikus a következő években is fenntartotta kapcsolatát
Komáromyval és Csákyval.
236
MOL R 296. 11. t. Csáky–Károlyiné, 1863. okt. 16. (Csáky utólag emlékeztette Károlyinét a néhány
hónappal azelőtti kijelentésre.)
237
MOL R 211. 2. t. Komáromy–Türr, 1863. márc. 29.
238
MOL R 296. 11. t. Csáky–Klapka, 1863. máj. 5.
239
MOL D 191. 1863: 1315., 3200., 5890. – v.ö.: BŐHM, 1964. 84-113.
240
Mindez azért is érdekes, mert a rendőrségnek tudomása volt arról, hogy Almásy, Károlyi Sándor és Ede,
Ivánka, Maróthy és Károlyi György kapcsolatban állnak „a forradalmi emigrációval”. (MOL D 191. 1863:
3759.)
241
L. a „Kossuth helyzete 1863 tavaszán-nyarán és a Vidacs-féle szervezkedés” c. fejezetet.
67