Magyar függetlenségi törekvések - ELTE BTK disszertációk - Eötvös ...

apjuk nevében. 598 A főispán megállapításai ellenére valószínűnek tűnik, hogy a fenti
kijelentések mégis Komáromytól származtak, jóllehet a képviselőjelölt az említett
időpontban még valóban Genfben tartózkodott. Komáromy és Csáky azon korábbi terve,
hogy az országgyűlés idején felkelést robbantanak ki, egybevág a beszéd tartalmával, ezért
az egyfajta politikai üzenetként is értékelhető, még ha nem is világos, hogyan jutott el a
hazába. Érdekes, de a források alapján nem tisztázható kérdés, hogy a Kossuthra való
hivatkozás Komáromytól származott-e, vagy azt esetleg már a későbbi szóbeszéd tette
hozzá.
Csáky, november 10-én kelt levelében azt javasolta Komáromynak, hogy
mindenképpen menjen haza. Ő ugyanakkor kijelentette, hogy maradni kíván. Mivel január
előtt nem számíthattak az olasz kormány anyagi segítségére, fegyveres szervezkedésre nem
gondolhattak. Csáky ugyanakkor kedvezőnek tartotta volna, ha az egykori határozatiak már
az országgyűlés kezdetén „életjelet” adnak magukról. Úgy vélte, ha Ghyczy Kálmán elnök,
Tisza Kálmán pedig alelnök lenne, az előmozdítaná ügyüket. 599 A levélből nem derül ki,
hogy pontosan milyen „életjelre” gondolt Csáky, talán valamilyen hazafias hangvételű
nyilatkozatot képzelt el, amely legalább arra alkalmas lett volna, hogy jó színben tüntesse
fel pártjukat az olasz kormány előtt. Komolyabb, a kiegyezést egyértelműen elutasító
fellépésre azonban akkor sem számíthatott volna, ha az egykori határozatiak többséget
szereznek a törvényhozásban. Pontosan tudnia kellett, hogy párttársainak nagyobb része
már 1861-ben is ellenzett minden olyan lépést, amivel az országgyűlés feloszlatását és a
fegyveres harc kirobbanását kockáztatták volna. Ez utóbbihoz ráadásul a külső feltételek is
hiányoztak. Csáky számításait mindenesetre keresztülhúzta a választások eredménye. A
Deák-párt biztos többséget szerzett, a jelentősen meggyengült egykori határozatiak pedig
most már ténylegesen is két csoportra, a balközépre és a szélsőbalra bomlottak. 600
Komáromy november végén Genfben értesült arról, hogy Szatmár megye bárándi
598 MOL D 191. 1865: 5916.
599 MOL R 296. 11. t. Csáky–Komáromy, 1865. nov. 10. Ghyczy 1865 májusában aggodalmas és egyben
kritikus hangvételű levelet írt Deáknak, amelyben kijelentette, hogy a címzett a konzervatív arisztokraták
befolyásának engedve túlságosan nagvonalú engedményeket tett az udvarnak. Elsősorban azt kifogásolta,
hogy Deák beleegyezett abba, hogy előbb koronázzák meg Ferenc Józsefet, és csak utána kerüljön sor a
magyar alkotmányosságot visszaállító törvény szentesítésére. A levél tartalma és Deák felháborodása
hamarosan közismertté vált a pesti politikai körökben, ezért sokan, – köztük nyilván Csáky is –, már ekkor
feltételezték, hogy a következő országgyűlésen Ghyczy a Határozati Párthoz fog csatlakozni. (SZIGETI,
2003. 110-116.)
600 A konzervatívok 21, a Deák-párt 180, a balközép 94, a szélsőbal 20 képviselői helyett szerzett (az erdélyi
képviselők nélkül). (KOVÁCS E., 1979. 1. 748.)
143