Magyar függetlenségi törekvések - ELTE BTK disszertációk - Eötvös ...

hallgatása miatt. Véleménye szerint Deákéknak határozottan el kellett volna ítélniük a
leleplezett szervezkedést, mert hallgatásuk nyomán az a gyanú merülhet fel, hogy
egyetértenek annak céljaival. Kecskeméthy utalt arra is, hogy a bécsi lapok meglehetősen
elítélően írtak a magyarokról az ügy kapcsán, ezért is lenne fontos a „legkiválóbb
államférfiak” egyöntetű kiállása az uralkodóház mellett. 413 A Pesti Napló másnapi
cikkében válaszolt a Sürgönynek. Az írás szerzője kijelentette, hogy lapjuk csak a
Sürgönyből értesült az eseményekről, és attól eltérően ők nem kívánnak alapos ismeretek
hiányában senkit és semmit elítélni. Ugyanakkor az is leszögezte a szerző, hogy ők „a
törvényességtől messze eső utakat nem helyeslik”, de ennek állandó ismételgetését
feleslegesnek tartják, hiszen nézeteiket már az 1861. évi országgyűlés által elfogadott
feliratban világossá tették. 414 A Helytartótanács elnöke, illetve a Sürgöny szerkesztősége
feltehetőleg némi bosszankodással vette tudomásul, hogy a Pesti Napló kitért az
egyértelmű állásfoglalás elől, ezért április 9-én újabb cikk jelent meg a hivatalos lapban a
kérdéssel kapcsolatban. A szerző felvetette, hogy ha a Pesti Napló a törvényesség jelszavát
hangoztatja, akkor el kellene ítélnie a törvénytelenségeket. 415 A Pesti Napló nem reagált, a
Sürgönyben azonban egy héttel később újabb, a Pesti Napló magatartását bíráló írás jelent
meg. A névtelen szerző színlelt pártatlansággal, valójában azonban meglehetősen
provokatív hangnemben értékelte a két lap közt kialakult vitát. Azt állította, hogy a
Sürgöny nem csinált mást, mint felszólította a Pesti Naplót egy „hazafias tettre”, amelynek
megtételére az utóbbi nem volt hajlandó. 416 Az írásra válasz nem érkezett. A Magyar Sajtó
a Sürgöny és a Pesti Napló rövid vitáját is szó szerint, kommentár nélkül közölte. 417 A
határozati lap ugyanakkor vezércikként jelentette meg a neves jogtudósnak, Tóth
Lőrincnek, a szervezkedés lelepleződése után öngyilkosságot elkövető Lángh Ignác
temetésén mondott halotti beszédét, ami meglehetősen merész lépés volt. A beszéd ugyan
nem nevezte meg Lángh halálának pontos okát, a tájékozott hallgatók és olvasók számára
azonban valószínűleg a büszkeség és a hazafiság emlegetése is elegendő volt ahhoz, hogy
megértsék a történteket. Tóth többek közt a következő mondatokkal szemléltette nagyra
413
Sürgöny, 1864.b. – vö.: KECSKEMÉTHY, 1909. 169-170.
414
Pesti Napló, 1864.
415
Sürgöny, 1864.c. A cikk megjelenését Kecskeméthy a következő szavakkal kommentálta: „Ma azonban
hoz a Sürgöny feleletet a P. N. feleletére, még pedig otrombát. És én ott találom Keménynél Deákot, amint a
Sürgönyön rágódtak. Deák haragudott ugyan, de nevetett inkább Pálffy szamárságán, mert ez provocálta a
P. Naplót a 48 és a fölirat melletti demonstratióra, mely ugyan nem lehet ínyére.” (KECSKEMÉTHY, 1909.
170.)
416
Sürgöny, 1864.d.
417 Magyar Sajtó, 1864.c.
105