Magyar függetlenségi törekvések - ELTE BTK disszertációk - Eötvös ...

Királyság miniszterelnöke volt. 1864-től az 1866. évi olasz–porosz–osztrák háború
kirobbanásáig nemcsak a miniszterelnöki, de a külügyminiszteri tisztséget is ő töltötte be
Olaszországban. 520 Külpolitikájának fontos eleme volt a Franciaországgal való jó viszony
fenntartása, Velence visszaszerzését pedig azzal összhangban, békés úton, vagy reguláris
seregek által vívott háborúban képzelte el. A konzervatív szemléletű tábornok irtózott a
titkos konspirációtól és a forradalmi szervezkedésektől. Ellenszenve bizonyára csak
növekedett, amikor megtudta, hogy az igen súlyos pénzügyi helyzetben lévő olasz állam
mennyi pénzt költött addig a magyar emigránsok terveinek támogatására. 521 Egy Türrel
folytatott tárgyalása során állítólag ki is jelentette, hogy nem ad több pénzt a
magyaroknak. 522
A magyar emigránsok számára azonban valamennyi vigaszt, és persze gyakorlati
segítséget jelentett az a tény, hogy Cerruti államtitkár a kormányváltás ellenére is
hivatalában maradt. Nála érdeklődött 1864 szeptemberének végén Csáky, hogy vajon
milyen hatással lesznek az olasz belpolitikai események a magyar ügyre. 523 Csáky terve az
volt, hogy bármi is történjék Torinóban, ő folytatja a szeptember elején végre megkezdett
munkát. A pesti comité utasítására, és az olasz kormány felhatalmazása értelmében Éber
újabb 3000 puskát vásárolt Angliában, amelyeket a román fejedelemségekbe, pontosabban
az erdélyi határvidékre kívánt szállíttatni. Ezeket a fegyvereket ekkor már nem a
fejedelemségekből indítandó betöréshez, hanem az erdélyi felkeléshez kívánták
felhasználni. Pap Lajosnak azért kellett kijönnie, hogy a fegyverek Erdélybe történő
továbbszállításáról tárgyaljon az emigránsokkal. 524 Az erdélyi felkelés mellett Csákyék
nagy jelentőséget tulajdonítottak a Határőrvidéken élő szerbek fellázításának is. Ennek
alapvető feltétele volt, hogy Scovasso az olasz kormány utasításaival Belgrádba érkezzék,
majd találkozzék és egyeztessen a tervekről a pesti comité odaküldött ügynökével. Csáky
520 SABBATUCCI–VIDOTTO, 1994. 339., 389., 415-416.; SABBATUCCI–VIDOTTO, 1995. 44., 136.
521 1860 szeptemberében Cavour 500 ezer frankot ígért a magyaroknak. (SZABAD, 1967. 118.) 1864
februárjában Klapka, Komáromy és Csáky úgy állapodtak meg az olasz kormánnyal, hogy az 1863 ősze óta a
torinói vezetés által a magyar emigránsoknak folyósított pénzek nem haladhatják meg az 1 millió frankot.
(BORSI-KÁLMÁN, 1984. 168-169. ). A ténylegesen kifizetett összeg mindkét esetben lényegesen kisebb
volt az említetteknél, de 1860-ban és 1864-ben is meghaladta a 100 ezer frankot. 1860-ban a Magyar
Nemzeti Igazgatóság 100 ezer frankot küldött be az országba (l. „A pesti központi bizottmány és az emigráció
vezetői (1859–1861)” c. fejezetet), 1864-ben pedig összesen 100 ezer frank feletti értékben vásároltak
Klapka megbízottjai fegyvert (l. „A Nedeczky és a Beniczky-féle szervezkedés” c. fejezetet). (100 ezer francia
frank körülbelül 40 ezer osztrák forintnak felelt meg akkor.)
522 CHIALA, 1902. 217-218. Türr személyesen is megerősítette Chiala előtt ezt az értesülést.
523 DDI V. 253-255. Csáky–Cerruti, 1864. szept. 26.
524 MOL R 25. 1. t. Komáromy–Éber, 1864. szept. 26.
126