Magyar függetlenségi törekvések - ELTE BTK disszertációk - Eötvös ...

fejedelemségekbe, ha a korábban odajuttatott fegyvereket a comité beviszi Erdélybe. 517
Közben a szerződés aláírásáig átmeneti megoldásként megegyezett Artommal, hogy ha
Belgrádból kedvező válasz érkezik, a comité megkapja a szerb felkelésre szánt 500 ezer
frankot az olasz kormánytól, és az eddig kapott pénzen megteszi az összes lehetséges
előkészületet. Amennyiben pedig az olasz kormány továbbra is elhárítja az írásos
megállapodás megkötését, a szervezés további lépéseit a következő tavaszra halasztják. 518
A következő hetekben azonban a magyarok számára igen kedvezőtlen fordulat következett
be az olasz belpolitikában, ami tovább csökkentette a megállapodás reményét.
5. Az olasz politikai élet változásainak hatása a Csáky–Komáromy-féle szervezkedés
lehetőségeire 1864 őszén
1864. szeptember 15-én a Minghetti-kormány egyezményt írt alá Franciaországgal,
amely ennek értelmében vállalta, hogy két éven belül kivonja csapatait a Pápai Államból.
A francia katonák távozása közelebb vihette volna Olaszországot a római kérdés
megoldásoz, vagyis a Pápai Állam bekebelezéséhez, III. Napóleon azonban ezt
mindenképpen szerette volna megakadályozni, ezért biztosítékokat kért a torinói
vezetéstől. Emiatt az úgynevezett szeptemberi konvencióban az olasz kormány kénytelen
volt kötelezettséget vállalni arra, hogy megvédi az egyházfőt az esetleges külső
támadásoktól, és áthelyezi székhelyét Torinóból egy másik városba. Ez utóbbi
megállapodás azt sugallta, hogy Olaszország végleg letett Róma megszerzéséről. Az
eredetileg a demokratikus-köztársasági erők lecsillapítására szánt egyezmény óriási
felháborodást váltott ki Itália-szerte. Torinóban véres utcai zavargások kezdődtek, amelyek
végül a Minghetti-kormány lemondásához vezettek. 519
A Minghettit felváltó Alfonso La Marmora tábornok kormánya 1864. szeptember
28-án lépett hivatalába. A hatvanadik évében járó új kormányfő régi piemonti őrgrófi
családból származott, és a király bizalmi emberének számított. II. Viktor Emánuel 1849ben
történt trónra lépése után La Marmora tíz éven keresztül piemonti hadügyminiszter
volt, megreformálta a hadsereget, és ő vezette hazája csapatait a krími háborúban. 1859
júliusától 1860 januárjáig, Cavour átmeneti visszavonulása idején a Szárd-Piemonti
517 MAE ASD Moscati VI/215. Éber–Visconti-Venosta (?), 1866. júl. 12.
518 DDI V. 191-192. Csáky–Artom. 1864. szept. 8.; MOL R 296. 11. t. Csáky–Komáromy, 1864. szept. 8.
519 SABBATUCCI–VIDOTTO, 1995. 126-130.
125