Magyar függetlenségi törekvések - ELTE BTK disszertációk - Eötvös ...

szórás területenként. 97 Minden jel arra utal tehát, hogy a kimutatás csupán egy tervezet
volt. Komáromy, jelentésében erről nem tett említést, igaz, az ellenkezőjét sem állította.
Mindenesetre Kossuth még a következő évben is tényként kezelte, és az olasz
vezetéssel közölte, 98 hogy van Magyarországon egy szervezet, amely a nemzetközi
körülmények kedvezőre fordulása esetén képes egy-két hónap alatt ilyen óriási létszámú
hadsereget működésbe hozni. 1861 végén, Jósikán keresztül Podmaniczkyhez küldött
üzenetében a következőket írta: „Ott van 126 400 ember, ezek már benn vannak az
egyesülésben. … a vezéreknek kerületeikben ismerniük kell az embereiket, vagy ha nem,
úgy az egész organisatio légvár, nem tény.” Kossuth ez utóbbi lehetőséget valószínűleg
kizárta, hiszen ugyanezen levelében „derék hazafinak” nevezte Komáromyt. 99 Három
hónappal később azt üzente Károlyi Sándoron keresztül a hazaiaknak, hogy „az organisatio
fenntartására a legnagyobb gond fordítandó. Evidentiában kell tartani, s ha kell,
reconstituálni.” 100 Kossuth még 1863-ban is a következőket javasolta Vidacs Jánosnak: „…
legfőbb a harcias organisatio, mely a volt Bizottmány elmállása miatt, úgy látszik
tökéletesen elmállott, de melynek elemei megvannak az országban. … Ez organisatióból
főként a Honvédkar teendő működésbe.” 101 Kossuth valószínűleg csak az 1866. évi háború
alatt, illetve után vonta először kétségbe Komáromy kimutatásának valódiságát. II. Viktor
Emánuel olasz királyhoz 1862 januárjában írt levele hátoldalára utólag (1866 után, a
pontos időpont nem ismert) feljegyezte véleményét Komáromy kimutatásáról. Itt már
„gyalázatos mystificatióról” beszélt, és elmesélt egy anekdotát, amely szerint Komáromy
egy este, miután sokat vesztett kártyán a Vadászkürt fogadóban, elővette Fényes Elek
statisztikáját és elkészítette a jelentést, hogy a kapott pénz elsikkasztását fedezze, illetve,
hogy újabb összegeket zsaroljon ki. 102
97 FÉNYES, 1857. Évekkel később Kossuth feljegyzett egy általa hallott történetet, amely szerint a kimutatás
Fényes Elek statisztikája alapján készült. (l. 99. l.)
98 MOL R 90. 3947.a. Kossuth–II. Viktor Emánuel, 1862. jan. 28. közli: NYULÁSZINÉ, 1999. 535-540.
99 KLI III. 667-681. Kossuth–Jósika, 1861. dec. 20.
100 KLI III. 712-716. Kossuth a hazaiaknak. 1862. április 1.
101 MOL R 90. 4159. Emlékirat haza. 1863. máj. 10.
102 Ebben a feljegyzésében a volt kormányzó már azt állította, hogy a parancsnokok közül néhány
meglátogatta, és ekkor derült ki, hogy ők semmit nem tudnak a szervezésről, ezért 1862 nyarán felelősségre
vonta az éppen Svájcban járó Komáromyt, és megszakított vele minden kapcsolatot. (KLI VII. 100-104.;
MOL R 90. 3947.a. közli: NYULÁSZINÉ, 1999. 540-542. /A két szöveg nem teljesen azonos./) A korabeli
levelezésből kiderül, hogy Kossuth rosszul emlékezett, amikor ezt a feljegyzést készítette. Valójában ugyanis
1863-ban szakított meg minden kapcsolatot Komáromyval, mégpedig azért, mert megtudta, hogy az az ő
megkerülésével tárgyalt az olasz vezetéssel. (MOL R 90. 4183. Kossuth a hazaiaknak, 1863. július 28.)
33