Magyar függetlenségi törekvések - ELTE BTK disszertációk - Eötvös ...

arra utal, hogy Csáky és Komáromy ebben az időszakban döntötte el, hogy külföldre
költözik, és az emigráció tagjává válik. Döntésükben egyaránt szerepet játszottak
személyes és politikai okok. Anyagi nehézségeik és a provizórium idején beszűkülő
magyarországi politikai mozgástér arra ösztönözték őket, hogy az 1859 és 1861 között
időszakban kiépült hazai és emigrációs összeköttetéseiket felhasználva ezentúl külföldön
politizáljanak a határozati többség képviseletében. 203
Komáromy és Csáky ugyanakkor külföldre költözésük után is fenntartották a
kapcsolatot határozati párttársaikkal, akiknek képviselőiként léptek fel az olasz kormány
előtt. A magyarországiakkal levelezés és küldöncök útján érintkeztek, Csáky pedig
időnként hazautazott. Genfbe költözése után nem sokkal olvasói levelet is írt A Honba,
amelyben tájékoztatást adott az olasz belpolitikai helyzetről. Felsorolta és bemutatta a
Farini-kormány tagjait, akik közül különös hangsúllyal méltatta a belügyminiszteri tárca
birtokosát, Ubaldino Peruzzit. 204 Így nyilatkozott róla: „működésétől a belkormányzás és
organisatio – jelenleg érdekessé vált – terén csak a legjobb eredményt várhatni.” 205
Homályos szavai sejteni engedik, hogy Peruzzi volt az a tagja a kormánynak, aki a
leginkább hajlandóságot mutatott a magyarokkal való együttműködésre. A vonatkozó
források alapján nem bizonyítható, de elképzelhető, hogy Klapka és Komáromy 1862
őszén, torinói látogatásuk során a zavaros belpolitikai viszonyok miatt nem a
miniszterelnökkel, hanem Peruzzival tárgyaltak, aki a Rattazzi-kormányban a
közmunkaügyi minisztériumot vezette.
A hazai háttér tekintetében Csáky és Komáromy határozati kapcsolatai nem
bizonyultak elegendőnek. Jóllehet a Határozati Párt vezetői 1859 és 1861 között a pesti
203 Csáky anyagi nehézségeire utal 1861-ben kötött rangon aluli házassága a zsidó származású gyáros, albesti
Kaán Henrik Sámuel lányával. (Kaán Henrik Sámuel üzlettársa volt a reformkorban Ullmann Móricnak,
akivel közösen építtették a parádfürdői fürdőt. Albest Szitánnyal szomszédos település.) (GUDENUS, 1990–
1998. I. 261.) Emigrációs körökben később Komáromyról és Csákyról is többen tudni vélték, hogy hitelezőik
elől szöktek külföldre. (MOL R 90. 4756. Ludvigh–Kossuth, 1866. okt. 17.) A rendelkezésre álló források
alapján nem dönthető el, hogy volt-e a híreszteléseknek valós alapja. A gyanút mindenesetre erősíthette az a
tény, hogy a két politikus köztudottan anyagi nehézségekkel küzdött, külföldi tartózkodásuk során időrőlidőre
adósságba keveredtek, tartozásaikat pedig nem rendezték mindig időben. A pénzügyek kezelésével
kapcsolatos megbízhatatlanság vádja az 1866. évi háború után különös jelentőséget kapott. (L. a „Csáky és
Komáromy tevékenységének visszhangjai az emigrációban a háborút követő hónapokban. A porosz
kormánytól kapott pénz sorsa” c. fejezetet.)
204 Ubaldino Peruzzi (1822–1891) toszkánai politikus, országgyűlési képviselő. Az 1860-as években több
kormány befolyásos tagja volt, 1860 és 1862 között közmunkaügyi, 1862 és 1864 között pedig
belügyminiszterként. A lengyel felkelés idején jelentős szerepet játszott az olasz kormány és a magyar
emigránsok közti kapcsolattartásban. Később Firenze polgármestere lett. (SABBATUCCI–VIDOTTO, 1995.
22., 63-67.) 1862/63 fordulóján Kossuth is Peruzzival lépett érintkezésbe. (KLI V. 389-393. Kossuth–
Peruzzi, 1863. febr. 6., uo. Peruzzi–Kossuth, 1863. febr. 7.)
205 CSÁKY, 1862. jan. 2.
58