Magyar függetlenségi törekvések - ELTE BTK disszertációk - Eötvös ...

vásárolt a Genfi-tó partján. Puky nem sokkal ezután nyomdát alapított a porosz Karl
Pfefferrel együtt, és egészen a kiegyezésig élt a városban. Klapka már régebb óta egy
svájci bank, a Banque General de Suisse alkalmazásában állt, amelynek tulajdonosa, James
Fazy segítségével a magyar tábornok hamarosan genfi polgár lett, majd megválasztották a
Nagytanács tagjává és a véderő főparancsnokává. 184 Klapkának az 1850-es években
viszonya volt Batthyány grófné testvérével, Károlyi Györgyné Zichy Karolina grófnővel,
aki néhány Észak-Itáliában töltött év után 1862-ben ugyancsak Genfben telepedett le. Itt élt
vele lánya, Pálma és egyik fia, Gábor. Másik négy fia, az ekkoriban Magyarországon élő
Viktor, Gyula és István, valamint a különböző európai és afrikai országokat járó Tibor
időről időre meglátogatta őt, férje, Károlyi György pedig 1864-ben egy évet töltött el
Genfben. Károlyiné genfi szalonja 1862 és 1864 között a magyar arisztokrata emigráció
központjává vált, a grófnő nemcsak szíves vendéglátásban részesítette honfitársait, hanem
kapcsolatait felhasználva segítette boldogulásukat, szükség esetén pedig anyagi támogatást
is nyújtott nekik. 185 Egyik gyakori vendége, Teleki Sándor így emlékezett vissza genfi
tartózkodásaira: „ … ott lakott a magyar emigráció krémje, úgy szólva a magyar
forradalom arisztokráciája. … Károlyi grófné házának küszöbén átlépve a magyar ember
otthon volt, érezte a családi élet melegét, s majdnem a haza napja sütött rá. De sokszor
melegedett fel szívem nála! Szebb családot az övénél nem ismertem. Négy virágszál
serdülő fiú, s egy angyal leány a míveltség legmagasabb fokán. Az általános, s különösen a
magyar történelemben annyira jártas, hogy vitás kérdéseinkben Pálma grófnő véleménye
döntött, nagy örömére tanítójának, Horváth Mihály püspöknek. A grófnő majdnem minden
este fogadott, s szalonja az összes emigrációk gyűlhelye volt. Nem utazott Genfen
keresztül nevezetesebb menekült, hogy tiszteletét ne tette volna.” 186
Genfbe érkezve Komáromy is rendszeres látogatója lett a grófnő szalonjának, akitől
hamarosan értékes segítséget kapott. 1862. augusztus elsején levelet írt a március óta
hivatalban lévő Urbano Rattazzi 187 miniszterelnöknek, amelyben Ruspoli nyár eleji
kezdeményezésére hivatkozva arra kérte őt, hogy genfi konzulja útján bocsásson
184 BORSI-KÁLMÁN, 2000. 101.
185 A „genfi coloniáról” l.: SZEMERE, 1999. 59-60., 98. Szemere – Batthyány Lajosné, 1852. júl. 7., 1855.
jún. 18. – vö.: MÁRKY, 1917. 180., 199-214., 248.
186 TELEKI S., 1958. 272-273.
187 Urbano Rattazzi (1808–1873) piemonti politikus, 1849. febr-márc. piemonti miniszterelnök. Az 1850-es
években ellenzéki politikusként demokratikus reformokat követelt, majd Cavourhoz közeledett. 1862-ben és
1867-ben néhány hónapig miniszterelnökként irányította Olaszországot. (SABBATUCCI–VIDOTTO, 1994.
368-372. SABBATUCCI–VIDOTTO, 1995. 125-129.)
54