Magyar függetlenségi törekvések - ELTE BTK disszertációk - Eötvös ...

szerb felkelés lehetőségeiről és annak magyar megsegítéséről tárgyaljon az ottani
vezetéssel. 233 Április második felében Károlyi Sándor Genfbe utazott, majd Komáromyval
együtt Torinóba mentek, hogy találkozzanak az olasz vezetőkkel. A király nem fogadta
őket, Peruzzival pedig csak futólag tudtak beszélni. Utóbbi Minghettihez utasította őket,
akivel sikerült is tárgyalniuk. Az olasz miniszterelnök megígérte, hogy kormánya erejéhez
mérten támogatni fogja a magyarokat, de támadó lépésre egyelőre nem készül, mert nem
ismeri pontosan a francia császár szándékait. Pénzt nem adott a magyaroknak a torinói
vezetés, pedig utóbb Csáky személyesen, majd Türrön keresztül is megpróbálta erre
rávenni Minghettit. Komáromy és Károlyi torinói látogatásuk után visszasiettek Genfbe,
ahol megbeszélést tartottak Csákyval és Pukyval. Mind a négyen egyetértettek abban, hogy
kedvező lehetőség nyílik a felkelésre, ezért fontos megértetni az otthoniakkal, hogy
Magyarországnak kezdeményező szerepet kell vállalnia a harcban. 234 Semmi jel nem utal
ugyanakkor arra, hogy Komáromyék – a Cavour kormánya és a Magyar Nemzeti
Igazgatóság között 1860 őszén létrejött szerződéséhez hasonlóan –, olyan
feltételrendszerhez kötötték volna Magyarország fellázítását, amely kizárta volna a nemzet
magára maradását az Ausztria elleni háborúban. Elképzeléseiket Komáromyék tudatták a
Konstantinápolyban tartózkodó Klapkával, és talán a Bukarestben tárgyaló Türrel is.
Károlyi május elején hazautazott, a Határozati Párt vezetői pedig ezután pártértekezletet
hívtak össze, hogy az emigránsok elképzeléseit megvitassák és véleményezzék. Az
értekezletre május 7-e és 12-e között került sor Pesten. Az ott történteket csak
Podmaniczky utólagos és valószínűleg részrehajló leírásából ismerjük. Ebből az derül ki,
hogy a többség osztotta a vezetés álláspontját, vagyis nem kívánta „hiú remények” miatt
egy esetleges háborúval veszélybe sodorni a hazát. Podmaniczky azonban azt is közölte,
hogy a „fiatalabbak és könnyűvérűbbek” kitartottak a fegyveres felkelés lehetősége
mellett. 235
helyességét. Ugyancsak Podmaniczky a következő véleményt fogalmazta meg a lengyel felkelés nyomán
kialakult hatalmi viszonyok kapcsán: „A diplomatia e réven maga magát járja le, s nem csoda, ha hasznát a
világ venni nem tudván, nem is becsüli.” (PODMANICZKY, 1888. 202-203.)
233 MOL R 296. 11. t. Csáky–Klapka, 1863. máj. 5.
234 Károlyi és Komáromy torinói útjáról, és genfi megbeszélésükről Csáky terjedelmes levélben számolt be
feltehetőleg Klapkának. A címzett neve nem szerepel a levélen, a megszólítás „Kedves barátom!” Bár az irat
Csáky Komáromyhoz írt levelei közt található, a formai és tartalmi elemek egyértelművé teszik, hogy a
címzett nem Komáromy, és nem is Türr volt. Mivel utalás történik a megszólított konstantinápolyi útjára, a
levél minden bizonnyal Klapkához íródott. Az aláírás is hiányzik, de a formai és tartalmi elemek alapján
kétségtelen Csáky szerzősége. (MOL R 296. 11. t. [Csáky]–[Klapka], 1863. máj. 5.)
235 PODMANICZKY, 1888. 205-207. Podmaniczky – különösen utólag –, egyértelműen elítélte a felkelés
kirobbantására irányuló törekvéseket, és ez rányomja bélyegét a beszámolóra. Bár a vezetés igyekezett távol
66