Magyar függetlenségi törekvések - ELTE BTK disszertációk - Eötvös ...

továbbra is magyarul intéznék az ügyeket. 505 A feltehetően a „Belgrádi Counttal” folytatott
tárgyalásokra készült ajánlat, mely lényegében azonos tartalmú volt Podmaniczky és Ristić
1861-ben kötött megállapodásával, nem tartalmazta sem a szerbek területi autonómiára
vonatkozó korábban megfogalmazott igényét, sem Kossuth demokratikus törekvéseit. 506
Jóllehet a belgrádi vezetés – amint ez Podmaniczky és Ristić megbeszélésén világossá vált
–, hajlott ennek az elképzelésnek az elfogadására, nagyon valószínű, hogy a magyarországi
szerb közvélemény kevésnek találta volna a felajánlott jogokat. Mindez azonban csak az
olasz kormány támogatása esetén nyert jelentőséget.
Az olasz vezetők ígérete alapján az emigránsok augusztus elejére várták a döntést a
háborús előkészületek megindításáról. 507 Cerruti azonban értesítette Klapkát, hogy a
döntést 5-éről 15-ére halasztották. Csáky, aki a tábornoktól tudta meg a hírt, levélben
jelezte aggodalmait az olasz külügyi államtitkárnak. Kifejtette, hogy magyarországi társaik
körében minden bizonnyal csalódást vált ki a halogatás. Ugyanakkor reményét fejezte ki,
hogy ha némi késéssel is, de kedvező döntés fog születni. 508 Erre számítva augusztus
közepe táján Csáky, Klapka, Éber és Türr az olasz fővárosba utazott. Megbeszélést
folytattak Visconti-Venostával, aki megígérte, hogy még abban az évben sor kerül a
háborúra, és kilátásba helyezte a szerződés aláírását is. Csáky augusztus 17-én bizakodóan
kérte Komáromyt, hogy a napokban menjen Torinóba, mert alá kell majd írnia a
megállapodást. 509 Erre azonban nem került sor. Helyette a comité két külföldi képviselője
egy augusztus 27-i keltezésű tervezetet nyújtott be Minghettinek, amely a Csáky által
július 5-6-án készített emlékiraton alapult, de figyelembe vette Visconti-Venosta
észrevételeit és a körülmények megváltozását is. Ebben a tervezetben már nem esett szó a
Garibaldi vezetésével a román fejedelemségekben indítandó felkelésről, Csákyék
mindössze arra kérték az olasz kormányt, hogy álljon ki Cuza mellett, és tegye lehetővé a
további fegyverszállításokat az al-dunai térségbe. Új elemként került be ugyanakkor a
szerbiai, horvátországi és szlavóniai harcokhoz nyújtandó támogatás kérelmezése. Ehhez
10 ezer fegyvert és 500 ezer frankot kértek a torinói vezetéstől, valószínűleg a „Belgrádi
505 MOL R 296. 1. t. (keltezetlen fogalmazványok) A szerbekkel folytatott tárgyalások és az ehhez
kapcsolódó tervezgetések valószínűleg még a Beniczky-féle szervezkedés idején kezdődtek.
506 Ld „A nemzetiségi kérdés a hazaiak és az emigránsok kapcsolatainak tükrében (1859–1862)”c. fejezetet.
507 DDI V. 68. Klapka–Cerruti, 1864. júl. 28.
508 DDI V. 94-95. Csáky–Cerruti, 1864. aug. 7.
509 MOL R 296. 11. t. Csáky–Komáromy, 1864. aug. 16., aug. 17.
123