Magyar függetlenségi törekvések - ELTE BTK disszertációk - Eötvös ...

maga mögött tudva, minden bizonnyal keleti irányba igyekszik majd hatalmát növelni. A
belgrádi olasz konzul arra buzdította a fejedelmet, hogy a horvátoknak és a szerbeknek az
osztrák uralom alól való felszabadításával tegye Szerbiát a „délszláv népek Piemontjává”,
Ausztria legyőzése után pedig törekedjen a Dunai Szövetség tervének megvalósítására. A
háború kirobbanásakor egy porosz titkos küldött is érkezett Belgrádba, aki ugyancsak a
Határőrvidék fellázítására bíztatta a szerb vezetést. Garašanin kormánya azonban továbbra
is bizonytalankodott. Az 1864-ben a Határőrvidéken folytatott titkos szervezkedés
eredményeit már nem tartotta felhasználhatónak, félt Ausztria bosszújától és attól is, hogy
a török hadsereg hátba támadhatja Szerbiát, ha az háborút kezd a Határőrvidéken. Ráadásul
nemcsak az osztrák, de az orosz konzul is békére intette a szerb kormányt. 737 A belgrádi
vezetés végül vállalta ugyan a Határőrvidék fellázítását, de csak megkötésekkel.
Kezdeményezni nem volt hajlandó, tehát mindenképpen meg akarta várni az olasz seregek
dalmáciai partraszállását és a magyar felkelés kirobbanását. Elhárította azt is, hogy a
Határőrvidékről szerb katonák törjenek be Magyarországra, mivel az megítélése szerint
tragikus félreértésekhez vezethetne. 738 Július közepén a szerb kormány titkos ügynököket
küldött Magyarországra és a román fejedelemségekbe, hogy kipuhatolják az Ausztria elleni
háború esélyeit. Július 20. táján úgy tűnt, hogy valóban küszöbön áll a háború. A
Magyarországra küldött ügynök azzal tért vissza, hogy ott minden készen áll a
felkelésre. 739 Cerruti pedig azt közölte Scovassóval, hogy Lissánál az olasz flotta
győzelmet aratott. 740 Mire azonban Türr Belgrádba ért, a helyzet jelentősen megváltozott.
Addigra minden bizonnyal kiderült, hogy a lissai olasz győzelemről szóló hír valótlan volt,
Poroszország fegyverszünetet kötött Ausztriával, Olaszország pedig fegyverszüneti
tárgyalásokat kezdett. Türr ilyen körülmények közt sem hagyott fel tevékenységével, mert
reménykedett a háború kiújulásában. Tárgyalt a szerb vezetéssel, és 40 ezer frankot
bocsátott a határőrvidéki szervezéssel megbízott Oresković rendelkezésére, 741 aki
felvetette, hogy ha Olaszország újrakezdené a háborút, ő ötezer emberrel benyomulna a
Határőrvidékre és Magyarország déli részére. 742 Oresković véleménye azonban
valószínűleg nem tükrözte a szerb vezetés álláspontját, az egykori határőrvidéki tiszt
737
DDI VII. 125-128. Scovasso–Visconti-Venosta, 1866. júl. 24.
738
DDI VII. 67-68. Scovasso–Visconti-Venosta, júl. 11., uo. 119. Scovasso–Visconti-Venosta, 1866. júl. 23.
739
DDI VII. 125-128. Scovasso–Visconti-Venosta, 1866. júl. 24.
740
DDI VII. 115. Cerruti–Scovasso, 1866. júl. 22.
741
MOL R 211. 1. t. Oresković nyugtája, 1866. aug. 15.
742
DDI VII. 151. Scovasso–Visconti-Venosta, 1866. júl. 29. (Scovasso megállapította, hogy Belgrádban
Oresković az egyetlen bátor ember.)
173