Magyar függetlenségi törekvések - ELTE BTK disszertációk - Eötvös ...

Széchenyi Béla gróf, Vay Béla báró 113 és Szapáry Gyula gróf. A bizottmány állítólag a
párttagok közti összeköttetés fenntartását, a megyei események állandó figyelését és a
külfölddel való kapcsolattartást tűzte ki célul. 114 Akár létezett a bizottmány, akár nem,
tény, hogy a volt határozati párti képviselők időről-időre az országgyűlés feloszlatása után
is találkoztak egymással. Erre részben baráti összejövetelek, részben titkos pártértekezletek
szolgáltattak alkalmat.
Ugyancsak az egykori határozati párti képviselők kapcsolattartásának színhelye is
volt az 1861. augusztus 10-én a Csáky Tivadar gróf tulajdonában lévő városligeti Bartlvillában
megalapított Szent István szabadkőműves páholy. 115 Csáky a középkori eredetű
kiterjedt grófi család ifjabb, felvidéki ágából származott, amelyből a XVIII. századtól
kezdve több Gömör és Szepes megyei főispán került ki. Szepesi főispán volt Csáky apja,
az idősebb Csáky Tivadar, és nagybátyja, Csáky Ágoston is. Az ifjabb Csáky Tivadar
Bártfán született 1834-ben, tehát a fiatalabb, már a szabadságharc után felnőtt politikusok
nemzedékéhez tartozott. A pozsonyi hadiakadémia elvégzése után császári és királyi
főhadnagy lett, de valamikor 1857–1858 táján elbocsájtását kérte. 116 Egyes források szerint
a seregből való távozásának oka az volt, hogy idősebb rokonának, a szabadságharcot
megjárt és forradalmi szervezkedés miatt börtönt viselt Komáromy Györgynek a befolyása
alá került. 117 Minden bizonnyal Komáromy révén lett a pesti központi bizottmány, majd a
Határozati Párt tagja. A politikai életben tevékenyen részt vett, Kazinczy-bált szervezett,
röpiratot jelentetett meg „Was wir wünschen” címmel, az országgyűlésen pedig erélyes
hangvételű beszédével hívta fel magára a figyelmet. 118 Valószínűleg ő kezdeményezte a
113 Vay Béla báró (1830–1910) 1848-ban nemzetőr volt. Az 1850-es években külföldi tanulmányokat végzett.
Református világi elöljáróként részt vett a protestáns pátens visszavonását követelő küldöttségben. 1861-től
1872-ig országgyűlési képviselő volt, majd Borsod megye főispánja és a Főrendi Ház alelnöke. (SOMOGYI
ZS., 1889. 131-132.; SZINNYEI, 1891–1914. XIV. 1006-1007.)
114 MOL D 191. 1861: 13 627.
115 MOL P 1081. 2. cs.
116 NAGY I., 1857–1868. II. 70-92.; SZINNYEI, 1891–1914. VI. 816-817.; GUDENUS, 1990–1998. I. 252-
270.
117 KIENAST, 1900. 38-39. n. 1.
118 SZABAD, 1967. 490-491.; LUKÁCS, 1984. 282-283. Csáky az országgyűlésen elmondott beszédében
jelezte, hogy egyetért Tisza Kálmánnak a felirati javaslattal szemben megfogalmazott kifogásaival.
Hangsúlyozta, hogy pártársaival együtt Teleki szellemét akarják fenntartani, és nem ismerik el Ferenc
Józsefet magyar királynak. Kifejtette továbbá, hogy „Némethon” természetes szövetségese Magyarországnak,
mivel ott is érvényesül az osztrák elnyomás. A beszéd megjelent a „Magyarország” című lapban (CSÁKY,
1861.), illetve önállő kiadványként is Ráday Gedeon és Vay Béla beszédével együtt. (RÁDAY–VAY–
CSÁKY, 1861.) Lónyay a következőket jegyezte be naplójába Csáky és Ivánka beszédéről 1861. május 20án:
„Ivánka és Csáky bizon igen separatisticus modorba[n] szólottak”. (LÓNYAY, 2004. 247.) Kecskeméthy
Aurél gúnyos szavai szerint Csáky „szenvedélyesen pattogott” az országgyűlésen. (KÁKAY ARANYOS,
1861. 58-59.)
37