Magyar függetlenségi törekvések - ELTE BTK disszertációk - Eötvös ...

Olaszországhoz csatolását is felvetette, de Malaguzzi Valeri figyelmeztette őt, hogy ez a
terület a Német Szövetség része. Velence átadásáért cserébe az olasz kormány anyagi
kártérítést ajánlott a Habsburg Birodalomnak. A bécsi udvar azonban, amelyben jelentős
befolyással rendelkeztek a Habsburg család korábban Itáliából elűzött tagjai is, elzárkózott
Velence átadásától, így Malaguzzi Valeri tárgyalásai decemberre kudarcba fulladtak. 606 La
Marmora ennek ellenére 1866 márciusában újabb megoldási javaslattal állt elő. Felvetette,
hogy a Habsburgokat a román fejedelemségekkel kárpótolhatnák Velence elvesztése miatt.
Ennek lehetőségéről már az 1863. évi lengyel szabadságharc idején tárgyaltak az európai
hatalmak. 1866 tavaszán azért merülhetett ismét fel ez a terv, mert Bukarestben a közösen
fellépő konzervatívok és liberálisok februárban megbuktatták Cuzát. Ausztria azonban ezt
az ajánlatot is elutasította. 607
A Poroszország és Olaszország közötti közeledés viszont folytatódott. 1866
januárjában megkezdődtek a tárgyalások a kereskedelmi egyezményről, amelynek
megkötésére március 12-én került sor. Bismarck nagyjából ezzel egy időben arra kérte La
Marmorát, hogy küldjön egy magas rangú olasz katonatisztet Berlinbe, akivel a szövetségi
szerződés feltételeit megtárgyalhatják. 608 Az olasz miniszterelnök Giuseppe Govone
tábornokot 609 jelölte ki erre a feladatra. Govone március 14-től kezdve több jelentést is
küldött a porosz fővárosból Bismarckkal folytatott tárgyalásairól, amelyeken Giulio Cesare
Barral, berlini olasz követ szintén részt vett. A feltételek kidolgozására – a firenzei
kormánynak küldött felvetések útján –, III. Napóleon is befolyást gyakorolt. Az április 8án
aláírt szövetségi szerződésben Olaszország vállalta, hogy a porosz–osztrák háború
kirobbanását követően megtámadja Ausztriát. A megállapodás három hónapra szólt, a
firenzei kormány kötelezettségvállalása ezt követően érvényét vesztette. Poroszország
tehát magára vállalta a kezdeményezést, azt ugyanakkor kikötötte, hogy Olaszország nem
tarthat igényt Dél-Tirolra. 610
A két szövetséges állam igen eltérő politikai és katonai körülmények között készült
a háborúra. Nemcsak a firenzei, de az európai vezető körökben is elterjedt volt az a nézet,
hogy a harcok a déli fronton Olaszország gyors győzelmével fognak zárulni. Ausztria
606 GALLAVRESI, 1922. 41-61.
607 SABBATUCCI–VIDOTTO, 1995. 137-138.
608 LA MARMORA, 1879. 73.; SABBATUCCI–VIDOTTO, 1995. 138.
609 Giuseppe Govone (1825–1872) régi piemonti nemesi családban született. 1848–49-ben harcolt a piemonti
seregben. Az 1850-es években Bécsben, Berlinben, Konstantinápolyban és Zürichben is teljesített katonai
jellegű megbízatásokat. 1869–70-ben hadügyminiszter volt. (UBERTO GOVONE, 1929. XXVIII-XXXII.)
610 LA MARMORA, 1879. 132.; GALLAVRESI, 1922. 62-98.; SABBATUCCI–VIDOTTO, 1995. 139.
146