Magyar függetlenségi törekvések - ELTE BTK disszertációk - Eötvös ...

magyarországi felkelést vagy közvetlenül az országgyűlés összehívása után vagy 1866
tavaszán kellene kirobbantani. Az első esetben 3 millió frankot kért a comité, és 1 milliót a
szerbek számára. A második esetben pedig 750 ezer frankot igényelt a szervezkedés
fenntartására, a további összegekről pedig későbbi megállapodást javasolt. Az olasz
kormánytól a háború esetére kért garanciák azonosak voltak a korábbi két emlékiratban
leírtakkal. 546 Csáky az emlékiratok elkészítésével egyidejűleg minden tőle telhetőt megtett,
hogy az olasz kormány teljesítse feltételeit. Valószínűleg az ő sugalmazására Éber és
Klapka is levélben kérte az olasz kormányt a magyar ügy támogatására. 547 Közben Csáky
tárgyalt Giovanni Lanza belügyminiszterrel 548 és Stefano Jacini közmunkaügyi
miniszterrel, akik megígérték neki, hogy a comité hamarosan megkapja a pénzt. Jacini egy
levelet is írt La Marmorának, amelyben kifejezte azt a meggyőződését, hogy
mindenképpen megérne 200 ezer frankot az olasz kormánynak a bécsi udvar kiegyezési
törekvéseinek megzavarása. 549 Csáky ugyanakkor az olasz Akciópárt egyik képviselőjét
Antonio Mordinit, valamint a volt miniszterelnököt, Bettino Ricasolit is igyekezett rávenni,
hogy szerezzen a magyar felkelés számára támogatókat a minisztertanácsban, hiszen a
comité javaslatának elfogadására csak kormányülésen kerülhetett sor. Mordini megígérte,
hogy beszél a pénzügyminiszterrel, Quintio Sellával. 550 Ricasoli megnyerését azért is
tartotta fontosnak Csáky, mert úgy hallotta, hogy La Marmora hamarosan bekövetkező
távozása után ő lesz a következő kormányfő. E tekintetben egyébként sikert könyvelhetett
el, mert Ricasoli igen készséges volt, és megígérte, hogy beszél La Marmorával a pesti
comité érdekében. 551 Később azután La Marmora is fogadta Csákyt, és állítólag nagyon
szívélyes volt vele. 552 A minisztertanács megnyeréséhez azonban elengedhetetlen volt,
hogy kedvező hírek érkezzenek a hazából. Cerruti meg is mondta Csákyéknak, hogy csak
akkor tud fellépni a magyarok igényével a miniszterek előtt, ha Ruspoli jelentése is
megerősíti a comité külföldi képviselői által a magyarországi helyzetről festett képet.
Csáky és Komáromy ezért utasították Thaiszot, hogy beszéljen Ruspolival. 553 Erre
546
DDI V. 538-539. „Promemoria del conte Csaky”, 1865. jan. 27.
547
MOL R 296. 11. t. Éber–Cerruti, 1865. jan. 8. közli: NYULÁSZINÉ, 1999. 644-646.; MOL DDI V. 611-
612. Klapka–Cerruti, 1865. márc. 10.
548
DDI V. 565. Csáky–Cerruti, 1865. febr. 7.; MOL R 296. 11. t. Csáky–Komáromy, 1865. febr. 19.
549
CHIALA, 1902. 218-219. Jacini–La Marmora, 1865. febr. 12. (szó szerinti közlés)
550
MOL R 296. 11. t. Csáky–Komáromy, 1865. márc. 18.; DDI V. Csáky–Cerruti, 1865. márc. 18.
551
MOL R 296. 11. t. Csáky–Komáromy, 1865. febr. 19., márc. 21.
552
MOL R 296. 11. t. Csáky – Komáromy, 1865. márc. 21.
553
Komáromy többek közt a következőket írta Thaisznak: „… szükséges, hogy Ruspoli azt telegrafirozza az
olasz kormánynak, hogy ha velünk megállapodásra lépnek, mi az országgyűlésen ellent fogunk állni, hogy
131