Magyar függetlenségi törekvések - ELTE BTK disszertációk - Eötvös ...

hogy ki kezdeményezte a találkozót, illetve hogy sor került-e rá. Bismarck mindenestre
továbbra sem zárkózott el a Csáky–Komáromy-féle csoporttal való együttműködéstől, mert
arra számított, hogy egy újabb háború esetén segítségükkel kellemetlen helyzetbe hozhatja
Ausztriát. Komáromy némi aggodalommal tekintett a találkozó elé, és ezt Ébernek meg is
írta. Attól tartott, hogy a porosz vezetést túlságosan is érdekelni fogja, milyen irányt vehet
Magyarországon az ellenzék, és különösen a balközép politikája. 844 Komáromy tisztában
volt vele, hogy pártja semmiképpen nem támogatná a fegyveres harcot, hiszen ez
lényegében már a turzovkai betörés előtt kiderült. Pedig Tisza Kálmán és társai a
november 19-én újra megnyíló országgyűlésen, az osztrák vereség miatt felerősödött
kiegyezésellenes hangulathoz alkalmazkodva keményen szembeszálltak a Deák-párt
politikájával, és ezért a december 6-i Kossuthtot éltető tüntetésen a tömeg őket is
megtapsolta. Mindez azonban a lényeget nem érintette: a balközép nem akarta
megakadályozni a kiegyezést, csak feltételekhez kívánta kötni az udvarral való tárgyalások
folytatását. 845
Komáromy és Csáky tehát 1866 végére végleg feladta a magyarországi forradalmi
szervezkedésbe vetett reményét, azt azonban továbbra is tagadta, hogy elszámolással
tartozna Kossuthnak vagy a többi emigránsnak. Csáky 1867 tavaszán kapta meg az előző
év novemberében Simonyi párizsi lakásán tartott értekezlet jegyzőkönyvét, és április 1-én
kelt válaszában tudatta Szarvadyval, hogy ő erkölcsileg a nemzet, anyagilag pedig a porosz
kormány felé felelős, így nem is érti, miért akarnak egyes emigránsok bíráskodni felette. 846
A porosz kormány 1867 nyarán valóban fel is szólította a pesti comité két külföldi
képviselőjét az 1866 júliusában átvett másfél millió frankkal való elszámolásra, 847
nyilvánvalóan azért, mert a kiegyezés megkötése után már nem számolt velük, mint
lehetséges szövetségesekkel. Csákyéknak nem volt pénztárosa, 848 így a számadást nekik
maguknak kellett elkészíteniük. Csáky vállalta magára ezt a feladatot, amelynek
844
MOL R 25. 1. t. Komáromy–Éber, 1866. dec. 28.
845
KOVÁCS E., 1979. 1. 755-756. Szilágyi Virgil elküldött egy Pestről érkezett, december 8-án kelt levelet
Kossuthnak, mely a december 6-i tüntetésről szólt. (KLI VII. 162-163.)
846
MOL R 296. 5. t. Csáky–Szarvady, 1867. ápr. 1. Csáky válaszából kiderül, hogy Szarvady hozzá írt levele
1867. február 26-án kelt. A Jegyzőkönyv elkészítése és Csákynak való elküldése között tehát három hónap
telt el. Ez minden bizonnyal azzal magyarázható, hogy ennyi ideig tartott, amíg Irányiék a Jegyzőkönyvet az
emigráció számos tagjának megküldték jóváhagyásra.
847
Csáky 1867. július 27-én írta meg Ébernek, hogy el kell számolnia Bismarcknál. (MOL R 25. 1. t. Csáky–
Éber, 1867. júl. 27.)
848
Simonyi 1866. augusztus 1-én Irányihoz írt levelében rosszallóan állapította meg, hogy a pénzt kizárólag
Csáky és Komáromy kezelték, ezért azok sorsa nehezen ellenőrizhető. (KLI VI. 469-473. Simonyi–Irányi,
1866. aug. 1.)
195