Magyar függetlenségi törekvések - ELTE BTK disszertációk - Eötvös ...
Magyar függetlenségi törekvések - ELTE BTK disszertációk - Eötvös ...
Magyar függetlenségi törekvések - ELTE BTK disszertációk - Eötvös ...
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
7. Az olasz diplomácia értesülései osztrák–magyar kiegyezési tárgyalásokról 1865-ben<br />
Komáromy 1864 novemberében jelezte először az olasz kormánynak, hogy a bécsi<br />
udvar a magyar országgyűlés összehívására készül, 563 Csáky pedig erre az értesülésre<br />
alapozva dolgozta ki decemberi emlékiratát. 564 Mindez azért érdekes, mert a bécsi<br />
minisztertanács csak 1865 elején döntött az országgyűlés összehívásáról. 565 Igaz, már 1864<br />
végén is terjedtek hírek Schmerling menesztéséről, valamint a birodalmi centralizációs<br />
<strong>törekvések</strong> bukásáról, és Csákynak és Komáromynak érdekében is állt ezek hangsúlyozása<br />
az olasz kormány előtt. Az osztrák–magyar kiegyezés lehetőségének hangoztatásra<br />
azonban kétélű fegyver volt. Egyfelől alkalmasnak mutatkozott arra, hogy kilendítse az<br />
olasz kormány és a magyar politikusok kapcsolatát a holtpontról, hiszen a firenzei<br />
vezetésnek érdekében állt az osztrák–magyar viszony rendeződésének megakadályozása.<br />
Másfelől viszont kétségessé tette a magyar <strong>függetlenségi</strong> háború kirobbanásának<br />
lehetőségét. Az olasz diplomácia ezért a következő időszakban igyekezett minél több<br />
forrásból értesüléseket szerezni a magyarországi politikai viszonyokról és hangulatról.<br />
1865. január 12-én kelt levelében az ekkor már a párizsi olasz követség<br />
munkatársaként dolgozó Artom „Kossuth egy régi titkárától” 566 kapott magyarországi<br />
híreit osztotta meg Cerrutival. Ezek szerint <strong>Magyar</strong>országon a „politikai elbátortalanodás”<br />
olyan szintre jutott, hogy felmerült a bécsi udvarral való kiegyezés lehetősége, és az<br />
„arisztokrata párt”, Rechberg utódjával, Alexander Mensdorff-Poully gróffal folytatott<br />
tárgyalásain felvetette a magyar országgyűlés összehívásának igényét. Informátora arra is<br />
figyelmeztette Artomot, hogy ha a kiegyezési <strong>törekvések</strong> sikerre vezetnek, a magyar<br />
katonák ugyanúgy Olaszország ellen fognak harcolni egy esetleges háborúban, ahogyan ezt<br />
1848-ban is tették. Artom ehhez hozzáfűzte, hogy Olaszországot meglehetősen kellemetlen<br />
helyzetbe hozná, ha Ausztriának sikerülne a poroszokkal és a magyarokkal is<br />
563<br />
MAE ASD Moscati VI/215. Komáromy–Cerruti, 1864. nov. 24.<br />
564<br />
DDI V. 463-465. „Promemoria del conte Csaky”, 1864. dec. 28. (L. az „Új remények 1864/65<br />
fordulóján” c. fejezetet.)<br />
565<br />
A liberális osztrák sajtó már 1864 nyarán követelni kezdte a magyar országgyűlés összehívását, amelyet<br />
azonban csak tartománygyűlésnek tekintett. 1865 januárjában két minisztertanács is foglalkozott a magyar<br />
országgyűlés kérdésével. (SOMOGYI É., 1976. 55-56.; KOVÁCS E., 1979. 1. 731.) Ferenc József már<br />
valószínűleg ismerte Deák és Augusz tárgyalásainak tartalmát, amikor az országgyűlés összehívásáról<br />
döntött. (HANÁK, 2001. 129.) A Kancellária 1865. jan. 30-án kelt körlevelében tájékoztatta a főispáni<br />
helytartókat az országgyűlés összehívásával kapcsolatos teendőkről. (MEZEY, 2000. 389-390.)<br />
566<br />
Elképzelhető, hogy az informátor a Párizsban élő Irányi Dániel volt. A „Kossuth régi titkára” megnevezés<br />
talán arra utal, hogy ő volt a <strong>Magyar</strong> Nemzeti Igazgatóság jegyzője. E feltételezést megerősíti, hogy 1866.<br />
jún. 1-én Irányi biztosan tárgyalt Artommal a magyar kérdésről. (TANÁRKY, 1961. 328.)<br />
135
Change language