Magyar függetlenségi törekvések - ELTE BTK disszertációk - Eötvös ...

ÖSSZEGZÉS
Jelen értekezés a Csáky–Komáromy-féle szervezkedés részletes feltárásán keresztül
igyekezett bemutatni a magyarországi nemzeti ellenzék belső viszonyait és törekvéseit, a
magyar politikai emigráció helyzetét és a magyar függetlenség esélyeit alakító nemzetközi
körülmények változásait.
A nemzeti ellenzék eddig is ismert megosztottsága (szélsőbal–balközép) mellett
külön figyelmet érdemelnek a határozati többség, majd balközép elveinek tisztázatlanságát,
valamint egyes politikusainak kétértelmű vagy ellentmondásos megnyilatkozásait
bizonyító tények. A határozati többség, majd balközép sem a kiegyezéstől, sem a
függetlenségi háborútól nem zárkózott el egyértelműen, magatartását a magyarországi és
külföldi helyzettől függően változtatta. Nem a körülményeket igyekeztek tehát elveiknek
megfelelően alakítani, hanem éppen fordítva: elveiket igazították a körülményekhez. Nem
túlzás ezért azt állítani, hogy legtekintélyesebb vezetők csak politikai érvényesülésük egyik
lehetséges eszközét látták a függetlenségi szervezkedésben. Éppen emiatt volt fontos
számukra, hogy Csákyn és Komáromyn keresztül fenntartsák emigrációs kapcsolataikat.
Magatartásuk arra a téves következtetésre vezette Csákyt és Komáromyt, hogy a
függetlenségi törekvések terén van alternatívája a Kossuth által kijelölt, Magyarország
demokratizálása felé vezető útnak. Csáky és Komáromy 1862 és 1866 között ugyan
többször is létrehozott Magyarországon határozati, illetve balközép képviselőket, valamint
volt honvédtiszteket magukba foglaló titkos csoportokat, ezek szervezettsége és
tevékenysége azonban – éppen a megfelelő politikai háttér hiánya miatt –, nem lett volna
elégséges a függetlenségi háború kirobbantásához. Csákyék ezt érzékelve szervezkedésük
méreteit tudatosan eltúlozták külföldi tárgyalópartnereik előtt, és abban bíztak, hogy az
Ausztria ellen több irányból meginduló háború spontán módon kialakuló udvarellenes
mozgalmakat is elő fog idézni.
Csáky és Komáromy külföldi tevékenységének eredményessége rávilágít az
emigráció belső viszonyainak képlékenységére. Azt ugyanis, hogy Csáky és Komáromy
megszerezték az olasz, majd a porosz kormány bizalmát, és ezzel szervezkedésük
jelentőségét messze meghaladó befolyásra tettek szert az emigrációban, Kossuth és Klapka
ellentéte, és ez utóbbi támogatása tette lehetővé. Klapka, 1862 és 1866 között hosszabbrövidebb
megszakításokkal, időről-időre felmerülő kételyei ellenére együttműködött a
201