Magyar függetlenségi törekvések - ELTE BTK disszertációk - Eötvös ...

városában ragasztották ki, volt, ahol három példányban. 302 Kossuth a sajtóból értesült a
titkos akció sikeréről, és Helfynek írott levelében megelégedéssel nyugtázta, hogy mivel a
proklamáció az ország számos helyén, Pesttől Kolozsvárig egy időben jelent meg, a
bizottmány igen jól szervezett. 303
Kossuth, aki korábban hiába kért 5000 frankot a torinói vezetéstől a szervezkedés
beindításának költségeire, a proklamáció megjelentetésével legalább annyit elért, hogy az
olasz kormány végre foglalkozzon kérésével. A torinói vezetés azonban ekkor már nem
kívánta feladni a Klapkával kialakított együttműködést, ezért Visconti-Venosta a magyar
tábornok és Komáromy véleményét is kikérte mielőtt válaszolt Magyarország volt
kormányzójának. Azt tudakolta meg tőlük, hogy képesek lennének-e egyetértésben
tevékenykedni Kossuthtal, illetve, hogy szerintük folyósítsa-e az olasz kormány a volt
kormányzónak az általa kért összeget. 304 Klapka és Komáromy határozott nemmel
válaszoltak mindkét kérdésre Cerrutihoz írott leveleikben. Komáromy, Magyarországról
szerzett értesüléseire hivatkozva azt állította, hogy a proklamációk közzé tétele semmilyen
eredményt nem hozott. Emlékeztetett rá, hogy pártja éppen azért szakított meg minden
kapcsolatot Kossuthtal, mert az képtelen volt hasznosan közreműködni az
előkészületekben, és indiszkrét viselkedésével mind hazai társait, mind a külföldi
kormányokat kellemetlen helyzetbe hozta. Hozzáfűzte azt is, hogy Kossuth, személyes
ambíciói miatt képtelen együttműködni bárkivel, aki nem ismeri el az ő fennhatóságát. 305
Hasonló vádakkal illette a volt kormányzót Klapka is, amikor azt állította, hogy Kossuth
Magyarország kizárólagos urának képzeli magát, és akaratának érvényesülése céljából
képes a megfelelő katonai előkészületek nélkül belerántani az országot a háborúba. A
302
MOL D 185. 1863: 1575.; D 186. 1863: 236. A Helytartótanács már december 16-án átküldte a
Kancelláriának a Proklamáció egy nyomtatott példányát, amelyet az Országos Függetlenségi Bizottmány
Perényi Zsigmond bárónak küldött. (Az 1849-ben kivégzett idősebb Perényi Zsigmond báró 1845-ben
született fia ekkor éppen jogi tanulmányokat végzett a pesti egyetemen. A bizottmány feltehetően az
egyetemi ifjúsággal igyekezett kapcsolatot teremteni az ő révén.) Perényi a Proklamációval együtt átadta a
hatóságoknak a bizottmány hozzá írt levelét is. A bizottmány egy meg nem nevezett személy ajánlása alapján
arra szólította fel a levél címzettjét, hogy december 17-én éjjel ragassza ki a proklamációt. Egyúttal azt is
közölte vele, hogy az említett napon Pesten színházi és utcai tüntetés lesz „Éljen Kossuth” és „’49. vagy
halál” felkiáltásokkal, amelynek megismétlését tervezték a szabadságharc minden jeles csatájának
évfordulóján. A rendőrminiszter 1864. február 13-án azt tudatta a kancelláriával, hogy másnap tüntetések
lesznek Magyarország városaiban. (MOL D 186. 1864: 1377.) Semmilyen forrás nem szól azonban arról,
hogy a tüntetésekre ténylegesen sor került.
303
MOL R 65. 1. t. Kossuth–Helfy, 1863. dec. 26.
304
Visconti-Venosta kérdései Komáromy és Klapka válaszleveleiből derülnek ki. L. a következő két
lábjegyzeben.
305
MAE ASD Moscati VI/215. (tisztázat), MOL R 296. 11. t. (fogalmazvány) Komáromy–Cerruti, 1864. jan.
3. A fogalmazványt közli: NYULÁSZINÉ, 1999. 621-622.
81