Magyar függetlenségi törekvések - ELTE BTK disszertációk - Eötvös ...

elképzeléseit összegezte. Két ponton azonban változott a programja: már Erdély és a
Muraköz esetleges különállását sem utasította el. 135 Azt is tervezte, hogy egy hírlapi cikket
jelentet meg nézeteiről, és megpróbál nem udvarbarát magyarországi nemzetiségi
vezetőket tárgyalásra hívni külföldre. 136 Mindez lényeges változást jelentett az előző évek
politikájához képest. A volt kormányzó alig fél évvel korábban még azt fejtegette
Irányinak írt levelében, hogy ő csak a külső körülmények megteremtését érzi feladatának,
az ország jövőjét illető döntéseket a hazaiaknak kell meghozniuk. 137 Látva azonban, hogy a
pesti forradalmi bizottmány, majd a határozati balközép tagjai nem sietnek érvényesíteni
elveit, mégis megkísérelt közvetlenül beavatkozni a magyarországi politikába. Ez az
elképzelése végül – nem tudjuk pontosan, miért –, de nem valósult meg. Podmaniczkynek
és a szélsőbal küldöttjének már említett külföldre utazása 1861 végén azonban ismét
lehetőséget teremtett számára, hogy a nemzetiségi kérdéssel kapcsolatos álláspontját
tudassa a hazaiakkal.
1861 őszén-telén megsokasodtak a magyar sajtóban a nemzetiségi kérdést tárgyaló
cikkek. Ez részben összefüggésben állhatott Kossuth tevékenységével, de más okai is
voltak. Az országgyűlésen végül nem született törvény, ezért a különböző pártok
politikusai feladatuknak tekintették, hogy a következő törvényhozó testület összeüléséig a
lapok hasábjain ütköztessék nézeteiket. Üzenet volt ez a nemzetiségek számára is, amely
azt jelentette, hogy a magyar politikusok nagy fontosságot tulajdonítanak a nemzetiségi
kérdés mindenki számára megnyugtató rendezésének. A provizórium bevezetése ugyanis
magában rejtette azt a veszélyt, hogy az udvar különböző ígéretekkel ismét a maga oldalára
állítja, és a magyarok ellen hangolja a nemzetiségeket. 1861 októberében Szalay László
egy, a Pesti Naplóban közölt cikkében arról igyekezett meggyőzni a nemzetiségeket, hogy
a megyerendszer és az alkotmányosság biztosítja az ő számukra is a szabadságot, ezt pedig
csak Magyarországtól kaphatják meg, Bécstől nem. 138 Ugyanekkor, ugyanebben a lapban
kezdődött Ivánka öt részből álló, „Nemzetiségi kérdés” címet viselő cikksorozatának
megjelentetése. Az egykor az emigrációval együttműködő, majd attól eltávolodó határozati
politikus kiállt az országgyűlés nemzetiségi bizottsága által elfogadott javaslat mellett, és
elítélte a centralizáció híveinek „nyílt izgatását”. Kijelentette, hogy a nemzetiségek
135
MOL R 90. 3852. Kossuth a hazaiaknak. 1861. okt. 10.
136
MOL R 95. 1. cs. Kossuth–Irányi, 1861. nov. 18., Kossuth–Irányi, 1861. nov. 20. – vö.: SZABAD, 1967.
556-559.
137
MOL R 95. 1. cs. Kossuth–Irányi, 1861. ápr. 6.
138
SZALAY, 1861.
43