Magyar függetlenségi törekvések - ELTE BTK disszertációk - Eötvös ...

Napóleon herceggel Klapka közbenjárása segítette elő. 641 Klapka tehát másfél év után újra
reménykedni kezdett a magyar szabadságharc kirobbanásában, és ezért ismét
összeköttetésbe lépett a pesti comitéval. Ő maga is tárgyalt Napóleon herceggel, aki mind
neki, mind Csákynak azt javasolta, hogy béküljenek ki Kossuthtal. 642
Kossuth a porosz–olasz szerződés megkötését követően azonnal a mértékadó olasz
politikusokhoz fordult annak érdekében, hogy elérje az 1860-ban az olasz kormány és a
magyar emigránsok által kötött szerződés felújítását. Április és június eleje között levelet
írt ez ügyben Cerrutinak, Ricasolinak, II. Viktor Emánuelnek és La Marmorának.
Ugyancsak levélben igyekezett rábírni Garibaldit arra, hogy vállalja el a dalmáciai
partraszállás vezetését. Többnyire udvarias, de semmitmondó válaszokat kapott. 643 Amíg a
háború kirobbanása nem volt biztos, senki nem akarta elkötelezni magát. Cerruti
ugyanakkor finoman, de határozottan figyelmeztette Kossuthtot, hogy az olasz kormány
elvárja a magyar emigráció megosztottságának felszámolását. A külügyi államtitkár a
következőképpen fogalmazott: „… senki nem lesz nálamnál boldogabb, ha annak idején
azt hallom, hogy az Ön hazája hálás volt Ön iránt a személyes önmegtagadásért, mely
másoknak engedi át a jótett elégtételét, és amely Önnek tartja fenn a dicsőséget, hogy azt
neve hatalmával szentesítse”. 644 Kossuth nem értette, vagy nem akarta megérteni a célzást,
és magyarázatot kért Cerrutitól, 645 aki május 26-án írt válaszában a Csáky–Komáromy-féle
comitéval való megegyezésre buzdította a volt magyar kormányzót. 646 Ugyanezt tette a
Párizsban élő Irányi is, aki Napóleon herceg kívánságát tolmácsolta Kossuthnak. 647
Felmerül a kérdés, hogy az olasz kormány, amely 1863/64 fordulóján megszakította
kapcsolatait Kossuthtal, és Klapkát, valamint a Csáky–Komáromy-féle bizottmányt
fogadta el tárgyalópartnerül, most miért tartott mégis igényt a volt magyar kormányzó
részvételére a közös magyar–olasz háború előkészítésében. A leginkább kézenfekvő
válasznak az tűnik, hogy azért, mert a háború most minden korábbinál biztosabbnak
látszott. Az 1865-ben és 1866 első felében Magyarországról szerzett értesülések pedig arra
641 MOL R 90. 4400. Irányi–Kossuth, 1866. máj. 20.; KLI VI. 202-206. Ludvigh–Kossuth, 1866. máj. 27.
642 MOL R 90. 4419. Irányi–Kossuth, 1866. máj. 30.; KLI VI. 154-159. Irányi–Kossuth, 1866. máj. 31.
643 KLI VI. 105-108. Kossuth–Cerruti, 1866. ápr. 11., uo. 109-110. Cerruti–Kossuth, 1866. ápr. 17., uo. 160-
176. Kossuth–Ricasoli, 1866. máj. 14., uo. 177-178. Ricasoli–Kossuth, 1866. máj. 19., uo. 125. Kossuth–
Garibaldi, 1866. máj. 23., uo. 125-126. Garibaldi–Kossuth, 1866. máj. 28., uo. 111-114. Kossuth–II. Viktor
Emánuel, 1866. máj. 25., uo. 114. Castiglione–Kossuth, 1866. máj. 29., uo. 115-124. Kossuth–La Marmora,
1866. jún. 7. – vö.: LUKÁCS, 1984. 319.
644 KLI VI. 109-110. Cerruti–Kossuth, 1866. ápr. 17.
645 KLI VI. 144-145. Kossuth–Cerruti, 1866. máj. 22.
646 KLI VI. 145-147. Cerruti–Kossuth, 1866. máj. 26.
647 MOL R 90. 4419. Irányi–Kossuth, 1866. máj. 30.
154