Magyar függetlenségi törekvések - ELTE BTK disszertációk - Eötvös ...

de amint átlépték a Habsburg Birodalom határát, foglyul ejtették őket. Az elfogott
katonákat Kremsbe szállították, ahol vizsgálat indult ellenük. 828
8. Csáky és Komáromy tevékenységének visszhangjai az emigrációban a háborút követő
hónapokban. A porosz kormánytól kapott pénz sorsa
A háborút követő hónapokban Kossuth és az ő irányítását feltétel nélkül elismerő
emigránsok – Irányi jelentésének ismeretében –, elhatárolódtak Csáky és Komáromy
tevékenységétől, és igyekeztek a nyilvánosság előtt is feltárni a pesti comité két
képviselőjének tisztességtelen és lényeges részleteiben tisztázatlan magatartását. Simonyi
Ernő a Pester Lloyd 1866. november 17-én megjelent esti kiadásában közölt levelében
kijelentette, hogy Csáky és Komáromy nem az emigráció nevében jártak el, ezért az
semmilyen felelősséget nem vállal tetteikért. 829 Csáky és Komáromy ezt követően, Klapka
és Éber útján párbajra hívta ki Simonyit. Ő azonban azt felelte, hogy erre csak akkor
hajlandó, ha Csáky és Komáromy Kossuth, Vukovics és egy általuk választott személy
előtt számot adnak működésükről. 830 Simonyi – minden bizonnyal azért, hogy súlyt adjon
állításainak, és egyúttal védje magát Csákyékkal szemben –, november 24-én Irányi
közreműködésével párizsi lakására hívta néhány emigránstársát. Az összegyűltek 10
pontban fogalmazták meg a Csáky és Komáromy tevékenységével kapcsolatban felmerült
vádakat, amelyeket jegyzőkönyvbe foglaltak. A jegyzőkönyvet a megbeszélésen jelen levő
Simonyi, Irányi, Türr, Tanárky Gyula, Szarvady Frigyes és Horn Ede írta alá, de utólag
Kiss Miklós, Kubinyi Zsigmond, Ihász Dániel, Reinfeld Dénes, Földváry Károly és Szűcs
Lajos is hozzájárultak a nyilatkozathoz. 831 A vádak, amelyek Irányi augusztusi
828
BENCZE, 1867. III., IV. – vö.: KIENAST, 1900. 334-370.
829
SIMONYI, 1866.
830
MOL R 296. 5. t. Simonyi–Csáky, Komáromy (?), k. n. (másolat); KLI VII. 163-170. Kossuth–Szilágyi,
1866. dec. 16.
831
Lukács Lajos „igaztalan és alaptalan hajszának” nevezte a Jegyzőkönyv elfogadását, és ezt
alátámasztandó megemlítette, hogy „az emigráció tekintélyes, befolyásos tagjai”, köztük Klapka, Éber, Türr,
Puky és Károlyiné nem csatlakoztak ahhoz, sőt, szolidaritást vállaltak Csákyval és Komáromyval.
(LUKÁCS, 1984. 352-353.) Ez az érv azonban vitatható. Klapka, Éber, Károlyiné és Puky korábban minden
tekintetben együttműködtek a pesti comité két képviselőjével, illetve a maguk eszközeivel támogatták őket,
így ha utólag támadtak is kételyeik, már csak önmaguk igazolása miatt sem adtak azoknak hangot. Türr
pedig, a Lukács által is hivatkozott levelében (MOL R 296. 5. t. Türr–Irányi, 1866. nov. 24.) mindössze
annyit közölt Irányival, hogy nem volt jelen Kossuth és Csáky egyezkedésén, ezért nem tudja, hogy aláírta-e
a pesti comité külföldi képviselője a megállapodást. Ráadásul Türr aláírta a Simonyi lakásán készült
jegyzőkönyvet, vagyis Lukács állításával ellentétben nem állt ki Csákyék mellett, hanem éppen ellenkezőleg,
közreműködött leleplezésükben.
190