Magyar függetlenségi törekvések - ELTE BTK disszertációk - Eötvös ...

javára. Ez az elképzelés igen kényes helyzetbe hozta az olasz diplomáciát. Kedvező
esetben ugyan megoldotta volna a velencei kérdést, de ezzel tovább erősödött volna a
francia befolyás, amely már addig is jelentős mértékben szűkítette az olasz külpolitika
mozgásterét. Ausztria és Franciaország szövetsége ugyanakkor magában rejtette
Olaszország elszigetelődésének veszélyét. Ráadásul a torinói vezetésnek azzal is számolnia
kellett, hogy ha elfogadja Szerbia vagy a román fejedelemségek „feláldozásának” tervét,
akkor azzal komoly visszatetszést kelt a nemzeti önállóságukért küzdő közép- és keleteurópai
népek körében, vagyis potenciális szövetségeseket veszíthet el. 221
A külpolitikai nehézségek felbolygatták az olasz belpolitikai életet is, és 1863
márciusának végén újabb kormányváltáshoz vezettek. Az új miniszterelnök Marco
Minghetti 222 lett, aki Cavour és Ricasoli miniszterelnöksége idején belügyminiszter, a
Farini-kormányban pedig pénzügyminiszter volt. Peruzzi belügyminiszter maradt, a
külügyi tárca élén azonban jelentős változások történtek. A miniszter az ekkor mindössze
34 éves lombardiai arisztokrata, Emilio Visconti-Venosta, politikai államtitkára pedig a
nála egy nemzedékkel idősebb Marcello Cerruti lett. Cerruti igen tapasztalt diplomatának
számított. Pályafutását 17 évesen a konstantinápolyi követség titkáraként kezdte, ami
lehetővé tette számára, hogy megismerkedjen a balkáni politikai viszonyokkal. 1848-ban,
amikor a piemonti kormány a magyarokkal való könnyebb kapcsolattartás érdekében
konzulátust nyitott Belgrádban, annak első embere lett. Ebben a minőségében segítette a
világosi fegyverletétel után dél felé menekülő magyar szabadságharcosokat és olasz
katonatársaikat. Az 1850-es években egy évtizedes latin-amerikai kitérő következett, majd
1860-ban Cavour utasítására Cerruti újra a Balkánra utazott. Ő kapta azt a feladatot, hogy a
magyarok megsegítésére küldött olasz fegyverek célhoz juttatását biztosítsa. A Genovából
a román fejedelemségekbe irányított szállítmányokat azonban a Porta Bécs tiltakozása
miatt visszafordította, Cavour pedig perzsiai szolgálatra küldte Cerrutit, aki azután 1861ben
térhetett vissza Konstantinápolyba, immár követként. 223 Személyében tehát 1863-ban
egy olyan diplomata lett az olasz külügyminisztérium második embere, akit személyes
kapcsolatok és érzelmek fűztek mind a balkáni népekhez, mind a magyar emigránsokhoz.
221 A lengyel felkelés nyomán kialakult nemzetközi helyzetről és tervekről l.: CIALDEA, 1966. 237-340.;
KOVÁCS E., 1967. 210-269.; DIÓSZEGI, 1994. 126-127.
222 Marco Minghetti (1818–1886) bolognai származású természettudós és liberális politikus, az 1850-es
évektől Cavour közeli barátja és munkatársa. 1863 márciusa és 1864 szeptembere, valamint 1873 és 1876
között Olaszország miniszterelnöke volt. (SABBATUCCI–VIDOTTO, 1995. 55-59.)
223 GRASSI, 1987. 172-173.
63