Magyar függetlenségi törekvések - ELTE BTK disszertációk - Eötvös ...

Kálmán pedig alelnöke lesz, 769 nyilvánvalóan számított a balközép két vezérének
segítségére is. A Vidacs-féle bizottmány 1866 júliusában Kossuthhoz küldött Gáspár nevű
tagja is azt állította, hogy Komáromyék bíztak Ghyczy együttműködésében. 770
Végül Komáromynak valószínűleg csak a balközép párt néhány fiatalabb tagját
sikerült megnyernie. Közülük egy Ébernek írott levelében név szerint is megemlítette
Keglevich Béla és Ráday László grófokat. 771 Mindez egybevág Klapka azon Csákyéktól
szerzett értesülésével, amely szerint a bizottmány tagjai 1866 első hónapjaiban
kicserélődtek, és a régiek helyébe fiatalok jöttek. 772 Ráday László a neves reformkori
politikus, Ráday Gedeon fia volt. 773 Keglevich Béla az 1850-es évek végén kapcsolódott be
az arisztokrata társasági életbe, ahol hamar igen kedveltté vált. Állítólag azzal hívta fel
magára a figyelmet, hogy rendkívül tehetségesen táncolta a csárdást, és népszerűvé tette az
ifjúság körében a magyar viseletet. 1860-ban feleségül vette a néhai miniszterelnök,
Batthyány Lajos lányát, ami növelte tekintélyét a nemzeti ellenzék köreiben, ugyanakkor a
rendőrség érdeklődését is maga után vonta. 1861-ben országgyűlési képviselő lett, és fiatal
kora ellenére bizalmas viszonyt alakított ki a határozati vezérkar tagjaival. 1865-ben újra
képviselővé választották. 774 Egy nagyjából húsz évvel később keletkezett forrás szerint
Komáromy ezután kérte fel őt, hogy álljon az „elégedetlenek” élére, amit a fiatal gróf két
feltétellel vállalt. Kizárta a Kossuthtal való együttműködést, a mozgalom célját pedig a
külföldi fejlemények alakulásától függően kívánta meghatározni, tehát sem a függetlenség,
sem a kiegyezés mellett nem akarta magát elkötelezni. 775 Vagyis amikor Komáromyék az
769 MOL R 296. 11. t. Csáky–Komáromy, 1865. nov. 10.
770 TANÁRKY, 1961. 338-340.
771 MOL R 25. 1. t. Komáromy–Éber, 1866. dec. 28.
772 MOL R 90. 4420. Irányi–Kossuth, 1866. máj. 31.
773 SZINNYEI, 1891–1914. IX. 550.
774 Keglevich Béla gróf (1833–1896) Kecskeméthy Aurél leírása szerint „szép szőke fiatalember” volt,
„gazdag hajfodrokkal”, emellett igen udvarias, „tiszta eszű” és szorgalmas ember. (KÁKAY ARANYOS,
1866. 103-104.) 1861-ben a Torna megyei görgői, 1865-ben és 1869-ben pedig a Pest megyei monori
választókerület képviselője volt. Ezt követően, állítólag rossz anyagi körülményei miatt, visszavonult a
politikától, és Párizsban pénzügyi titkár lett a Rotschild családnál. 1886-ban Tisza Kálmán hívására hazatért,
és Heves megye főispánja lett, de tisztségéről hamarosan lemondott.(Vasárnapi Újság, 1896. – vö.:
SZINNYEI, 1891–1914. V. 1336-1337.; RUSZOLY, 1999. 241-244.)
775 Keglevichnek a Csáky–Komáromy-féle bizottmánnyal való együttműködéséről Somogyi Zsigmondnak a
„Magyarország főispánjainak albuma” című művében olvasható leírás. A művet 1889-ben adták ki, de mivel
Somogyi úgy ír Keglevichről, mint Heves megye még hivatalban lévő főispánjáról, ez az írás biztosan 1886ban
vagy 1887-ben keletkezett. Nagyon valószínű, hogy az igen részletes, anekdotikus elemekkel tarkított
életrajz adatainak forrása maga Keglevich volt, így valószínűleg ő mesélt Somogyinak az 1866-os
eseményekről is. Az életrajz szokatlan módon közli Keglevichnek az 1866. évi háború idején „Spectator”
címen megjelentetett röpiratát is, amelyben a következők olvashatóak a mozgalom céljairól: „Pactálni, de
nem mindenáron. Forradalomtól sem ijedni vissza, sőt, ha kell elé is idézni azt, de ezt sem mindenáron. A
minden áron való pactálást a régi conservativ párt embereire hagyni. A minden áron való forradalmat a
179