Magyar függetlenségi törekvések - ELTE BTK disszertációk - Eötvös ...

Klapka és Komáromyék viszonya sem eddig, sem ekkor nem volt felhőtlen, de a
megállapodás mindkét fél céljainak megfelelt. Klapka a lengyel felkelés kirobbanása óta
tervezte, hogy nem várva a nagyobb európai háborúra, fegyveres harcot kezd
Magyarországon. Abban bízott, hogy a magyarok példája fellelkesíti majd a többi
elnyomott népet, és együtt megnyerhetik az Ausztria elleni háborút. Klapka tehát –
Kossuthtal ellentétben –, nem kívánta feltétlenül összekapcsolni a magyar függetlenség
ügyét a velencei kérdéssel. Bizakodását erősítette, hogy 1863 őszén a lengyel ideiglenes
kormányban az erőviszonyok demokratikus irányba tolódtak el. A lengyel vezetés új
torinói megbízottjával, Jozef Ordegával Klapka december 21-én megállapodást írt alá. 288
Tervezte azt is, hogy ismét tárgyalásokat kezdeményez Cuzával, a román fejedelem által
1859-ben lefoglalt fegyverekről, valamint a Dunán történő újabb fegyverszállításról. 289 Az
olasz kormány közvetítésével kapcsolatba került a szerb kormánnyal is. Cerruti 1864.
január 5-én megírta Klapkának, hogy a szerb kormány felajánlotta a Habsburg
Birodalomban élő szerbek fellázításában való közreműködését. 290 Klapka és a Csáky–
Komáromy-féle bizottmány elfogadta a belgrádi vezetés ajánlkozását. 291 Ezzel nagyjából
egy időben megkezdődött a fegyverek beszállítása a Habsburg Birodalomba, amelyek
megfelelő helyre történő eljuttatásáról a Csáky–Komáromy-féle bizottmánynak kellett
gondoskodnia. Komáromy és Csáky számára ugyanakkor kedvező volt, hogy Klapka nem
kívánt beleavatkozni a polgári ügyekbe, mivel korábban Kossuth éppen politikai nézetei
miatt vált nem kívánatossá a határozati körökben. Igaz ugyan, hogy korábban Klapka is tett
a határozati balközép számára elfogadhatatlan engedményeket a nemzetiségi kérdésben,
elsősorban Cuzával folytatott tárgyalásai során, 292 de ő lényegesen kevésbé volt
következetes e tekintetben, mint a volt kormányzó. Ráadásul a Komáromyékkal kötött
megállapodás után elvileg erre nem is volt többé lehetősége.
288
KOVÁCS E., 1967. 240-243.
289
BORSI-KÁLMÁN, 1984. 177-185. Klapka 1864 januárjában Londonból arról értesítette Komáromyt,
hogy tárgyal az „oláh ügynökkel”, és említést tett neki a pesti comitéról, továbbá megnyugtatta őt, hogy sem
a lengyelekhez, sem az „általános forradalomhoz” nincs közük. A nemzetiségi kérdésről így írt
Komáromynak: „nem lehetett nem említeni, és mégis nehéz volt mit mondani”. (MOL R 296. 11. t., Klapka–
Komáromy, 1864. jan. 8.)
290
MOL R 296. 11. t. Cerruti–Klapka, 1864. jan. 5. (számjeltávirat)
291
MAE ASD Moscati VI/215. Klapka–Cerruti, 1864. jan. 6.; MOL R 296. 11. t. Klapka–Cerruti, 1864. jan.
6. (másolat)
292
1859. március 29-én Klapka aláírt Cuzával egy egyezményt, amely alapján az Ausztria elleni győztes
háborút követően összehívandó gyűlés dönthetett volna Erdély sorsáról. L. „A nemzetiségi kérdés a hazaiak
és az emigránsok kapcsolatainak tükrében (1859–1862)” c. fejezetet.
78