Magyar függetlenségi törekvések - ELTE BTK disszertációk - Eötvös ...
Magyar függetlenségi törekvések - ELTE BTK disszertációk - Eötvös ...
Magyar függetlenségi törekvések - ELTE BTK disszertációk - Eötvös ...
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
fulladt. 385 A forrásokban nincs nyoma annak, hogy a Beniczky-féle szervezet is készült<br />
volna hasonló megmozdulásra, pedig Csáky és Komáromy – amint ez az olasz kormánnyal<br />
kötendő szerződés tervezetéből kiderült –, eredetileg március 15-én akarták kirobbantani a<br />
felkelést.<br />
Másnap megkezdődtek a letartóztatások, amelyekről már március 4-én,<br />
valószínűleg Asbóth két nappal korábbi feljelentésének hatására, döntés született Pálffy<br />
Móricnál, a Helytartótanács elnökénél. 386 A rendőrség a proklamációk megjelenése óta<br />
tudott a szervezkedésről, amelyről értékes információkat kapott Asbóthton kívül Gelichtől<br />
és Vezerle Gyulától is. 387 Igen kiterjedtnek ítélték a szervezkedést, Asbóth ugyanis<br />
feljelentésében azt állította, hogy 80 ezer puska érkezett az országba. 388 Pálffy, március 15én<br />
készített beszámolójában – Asbóth feljelentése alapján –, összesen 42 gyanúsítottat<br />
sorolt fel, köztük a balközép és a szélsőbal több vezetőjét. 389 Tisza Kálmán, Tisza Lajos,<br />
Podmaniczky, illetve Kállay, Madarász és Böszörményi minden bizonnyal tudott a titkos<br />
szervezkedésről, de a felkelés előkészítésében nem valószínű, hogy részt vett. 390 Márpedig<br />
ez a mozgalom lényegében csak katonai jellegű szervezésből állt. Így végül az elfogottak<br />
többsége is a fegyveres harc előkészítői közül került ki. Március 16-án letartóztatták<br />
Almásyt, Nedeczky Istvánt, Beniczkyt, Clementiszt, Gáspárt, Szelestyeit, március 19-én<br />
385<br />
ASBÓTH-CSALÁD, 1888. 167-180. Asbóth János feljegyzése.<br />
386<br />
STEIER, 1924. 714.<br />
387<br />
MOL D 185. 1863: 1575.; D 186. 1863: 1611., 236., uo. 1864:1377.; HL IV. 19. 120. cs. A besúgókról l.<br />
STEIER, 1924. 705-726. Vezerle Gyuláról a kortársak is sejtették, hogy besúgó. Egy névtelen feljelentő<br />
azzal gyanúsította, hogy a rendőrségnek dolgozva ő terjesztette a proklamációkat. Joseph Worafka<br />
rendőrfőnök ezt az állítást a Helytartótanácsnak írott levelében cáfolta. (MOL D 191. 1864: 196.) Érdekes,<br />
hogy Asbóth árulása nem vált széles körben ismertté, jóllehet 1866 tavaszán Kossuth értesült róla<br />
Ludvightól. A volt kormányzónak azonban legalább két oka volt rá, hogy ne leplezze le Asbóthot. Egyrészt<br />
valószínűleg nem tudta ellenőrizni, illetve bizonyítani Ludvightól szerzett információit. Másrészt pedig<br />
annak idején ő maga ajánlotta Vidacsnak, majd Nedeczkynek Asbóth bevonását a szervezkedésbe, Asbóth<br />
leleplezésével tehát saját, súlyos következményekkel járó elővigyázatlanságára is felhívta volna a figyelmet.<br />
388<br />
Asbóth–Pálffy, 1864. márc. 2. Közli: STEIER, 1924. 728-731. Asbóth tehát a 80 ezer fegyver Klapka által<br />
tervezett beszállításáról úgy beszélt, mintha az már megtörtént volna. Nem ez volt az egyetlen csúsztatás<br />
Asbóth feljelentésében. Állítása szerint Klapka elküldött egy Visconti-Venosta és II. Viktor Emánuel által<br />
aláírt levelet Almásynak, amelyben az olasz vezetők kijelentették, hogy június elején ki fog törni a háború.<br />
Ilyet pedig a torinói kormány még szóban sem igen ígért a magyaroknak, nemhogy írásban. Asbóth<br />
valószínűleg ezekkel a túlzásokkal igyekezett saját tevékenységének jelentőségét növelni a kormányzat<br />
szemében.<br />
389<br />
HL IV. 19. 120.<br />
390<br />
Tisza Kálmán neve Thaisz Elekével együtt szerepel egy Csáky és Komáromy iratai közt található<br />
keltezetlen fogalmazványon, amely tartalma alapján valószínűleg 1863 végén íródott, és talán egy<br />
<strong>Magyar</strong>országról érkező küldöttnek adandó utasításokat tartalmaz. A vázlatos feljegyzésből nem derül ki,<br />
milyen összefüggésben szerepelt Tisza és Thaisz neve a küldöttnek adandó utasításban. Talán velük kellett<br />
tudatni, hogy Komáromyék egy szerződés aláírásáról folytatnak egyeztető tárgyalásokat az olasz<br />
kormánnyal. Ez esetben is csak annyit lehet megállapítani, hogy Komáromyék valamilyen formában, talán a<br />
felkelés esetleges katonai sikerét követően, számítottak Tisza Kálmán együttműködésére. Sem Tisza korábbi<br />
és későbbi magatartása, sem a források nem támasztják alá, hogy részt vett volna a szervezkedésben.<br />
97