Magyar függetlenségi törekvések - ELTE BTK disszertációk - Eötvös ...

1866. évi háború előestéjén megállapodtak Kossuthtal a magyar függetlenségi háború
előkészítéséről, a hazaiaknak tett ígéretükkel ellentétesen cselekedtek. Keglevich és Ráday
Komáromyékkal való kapcsolatáról valamilyen módon Kossuth is tudomást szerzett. 776
Ludvigh ugyan 1866. május 27-én azt írta Kossuthnak, hogy Komáromy és társai nagy
befolyással vannak a baloldalra, és ha a „középhez” fordulnának, Tisza és Ghyczy hamar
egyedül találnák magukat, 777 értesülését azonban más forrás nem erősíti meg. A
bizottmány tagjainak számát nem ismerjük, és arra sem kaphatunk választ a korabeli
iratokból, hogy a „comité” tényleges szervezetet jelentett-e, vagy csak egy baráti, politikai
kapcsolatok mentén létrejött csoportot. Nem ismerjük tevékenységének részleteit sem. Az
azonban biztosnak tűnik, hogy tagjai mind a balközépből kerültek ki. Szilágyi Virgil a
háború után kijelentette, hogy egyetlen szélsőbaloldali képviselő sem vett részt a Csáky–
Komáromy-féle szervezkedésben, 778 és állítása a balközép és a szélsőbal kapcsolatának
ismeretében hihetőnek tűnik. 779
A balközép képviselőkből álló comité, vagyis a „politikai organisatio” mellett
Komáromyék egy „katonai organisatiót” is szükségesnek tartottak. A leginkább
kézenfekvő feltételezésnek az tűnik, hogy a katonai szervezésre irányuló törekvések
valamilyen módon összefüggtek a honvédegyleti mozgalom újjáéledésével. Ezt a
feltételezést a rendőrség által megnevezett honvédegyleti vezetők személyes
kapcsolatrendszerének vizsgálata támasztja alá. Luzsénszky Pál, Zsarnay Imre és Károlyi
Ede már korábban is összeköttetésben állt Komáromyékkal. 780 Ők, valamint Lükő Géza
balközép párti képviselőként vettek részt az 1865-ben megnyílt országgyűlésen. 781 Darvas
szélsőbalnak hagyni… Készen állni arra az esetre, ha a külviszonyok alakulásai a magyar államnak Ausztria
nélkül való fönnállására esélyt idéznének elő; de készen állni az esetre is, ha a külviszonyok ránk csak
részbwen kedvező alakulása eszélyes béke megkötésére int.” (SOMOGYI ZS., 1889. 211-214.)
776 KLI VI. 163-170. Kossuth–Szilágyi, 1866. dec. 16.
777 MOL R 90. 4416. Ludvigh–Kossuth, 1866. máj. 27.
778 KLI VII. 171-178. Szilágyi–Kossuth, 1866. dec. 17.
779 A határozati többség és a szélsőbal közti távolságtartás már az 1861. évi országgyűlés idején
megfigyelhető volt. Komáromyék már akkor sem vonták be a szervezésbe függetlenségi elveket valló
párttársaikat. (L. „Az országgyűlés feloszlatása utáni hónapok” c. fejezetet.) Madarász József emlékirataiból
kiderül, hogy 1865-ben a balközép képviselők kiutasították pártértekezleteikről a szélsőbaloldali
képviselőket, és ezért a két irányzat külön tartotta frakcióüléseit. (MADARÁSZ, 1883. 355. – vö.: SZABÓ
CS., 1999. 534.)
780 Károlyi Ede részt vett az 1858-ban alakult „hazafias párt” tevékenységében (l. „A pesti központi
bizottmány és az emigráció vezetői (1859–1861)” c. fejezetet), Zsarnay Imre Károlyi Edével, Csákyval és
Komáromyval együtt alapítója volt 1861-ben a Szent István páholynak (l. „Az országgyűlés feloszlatása
utáni hónapok” c. fejezetet), Luzsénszky Pál pedig az 1863-ban Csáky és Komáromy által létrehozott
„Magyar Forradalmi Comitéban” tagjaként működött (l. a „Komáromy és Csáky letelepedése Genfben,
külföldi és magyarországi kapcsolatrendszerük 1862–1863-ban” c. fejezetet.).
781 RUSZOLY, 1999. 241., 244.
180