Magyar függetlenségi törekvések - ELTE BTK disszertációk - Eötvös ...

nemcsak vele, de a magyarországi szélsőbaloldali politikusokkal sem igyekezett
együttműködni. 840
Kossuth, saját állítása szerint több oldalról is megerősített, biztos kútfőkből
származó értesüléseket használt fel cikkének megírásakor. Értesülései valóban helytállóak
voltak. Feltűnő, de semmiképp sem meglepő azonban, hogy miközben Csáky és
Komáromy emigrációs tevékenységéről részletes és pontos ismeretei voltak,
magyarországi hátterükre és tevékenységükre vonatkozóan inkább csupán feltételezéseket
fogalmazott meg. Szilágyi Virgiltől csak annyit tudott meg, hogy a szélsőbal tagjai nem
vettek részt a szervezkedésben, sőt Böszörményi kivételével nem is tudtak róla. Nem
sikerült azonban teljes körű és hitelt érdemlő adatokat gyűjtenie arról, hogy kik voltak a
Csáky–Komáromy-féle comité tagjai. 841 Azt mindenesetre sejtette, hogy a balközép a
soraiból kerültek ki, amely szerinte pusztán „a Deák-párt színpadi diadalainak decoratióját
képezte”. 842 Ebből vonta le azt a következtetést, hogy Csákyék a balközép politikájával
azonosulva a függetlenségi eszmék leple alatt a kiegyezést segítették elő. Ebben azonban
tévedett. Csáky és Komáromy emigrációs tevékenységének számos mozzanata utal ugyanis
arra, hogy kedvező nemzetközi feltételek mellett valóban elképzelhetőnek tartották a
balközép irányításával vívandó függetlenségi háborút. E tekintetben tehát a
tisztességtelenség nem, csak bizonyos politikai képességek hiánya róható fel nekik.
Mindez természetesen nem menti fel őket a többi vád alól.
Kossuth és Szilágyi értesülései, melyek szerint Csáky és Komáromy a porosz–
olasz–osztrák háború lezárulta után is fenntartották poroszországi és magyarországi
kapcsolataikat, helytállóak voltak. 1866 végén Bismarck azt üzente a pesti comité két
külföldi képviselőjének, hogy bármikor kész fogadni őket és otthoni társaikat. Komáromy
ezért külföldre hívta Keglevich Bélát és Ráday Lászlót. 843 A forrásokból nem derül ki,
840 KOSSUTH, 1867. A cikket később Kossuth Ferenc megjelentette Kossuth Lajos Iratainak VII. kötetében,
de a bekezdéseket más sorrendben közölte, és – talán a Németország iránti diszkréció miatt –, kihagyta a
Csáky berlini tevékenységét taglaló részt. (KLI VII. 104-140. „A múlt háború történelméhez”.) A
Negyvenkilencz bizonyos írásai már 1870-ben ismertté váltak a szélesebb közönség előtt, miután a „Szabad
Magyarország” című függetlenségi lap közölte őket. (KOSSUTH, 2002. 182.) „A múlt háború
történelméhez” című cikk azonban nem volt ezek között.
841 KLI VII. 163-170. Kossuth–Szilágyi, 1866. dec. 16., uo. 171-178. Szilágyi–Kossuth, 1866. dec. 17.;
OSZK KT. Levelestár, Kossuth Lajos Szilágyi Virgilhez, 1866. dec. 19. Szilágyi megerősítette Kossuth azon
értesülését, hogy Keglevich Béla, Luzsénszky Pál és egy bizonyos Schmentzing báró benne volt a Csáky–
Komáromy-féle szervezkedésben, a többi tag felderítését viszont hosszadalmasnak és nehézkesnek ítélte, és
ezért ügyük szempontjából célszerűtlennek tartotta.
842 KOSSUTH, 1866.
843 MOL R 25. 1. t. Komáromy–Éber, 1866. dec. 28.
194