Magyar függetlenségi törekvések - ELTE BTK disszertációk - Eötvös ...

Telekivel. Podmaniczky ugyancsak 1860 őszén tett látogatást Brüsszelben, sógoránál, a
Kossuthtal rendszeresen levelező Jósika Miklósnál. 19 A francia rokonokkal rendelkező
Károlyiak gyakorta jártak Párizsba.
A mozgalom megalakulását követő hónapok külföldi fejleményei nem igazolták az
újabb szabadságharc kirobbanásával kapcsolatos várakozásokat. Az 1859 tavaszán kitört
francia–piemonti–osztrák háború elméletileg alkalmat teremtett volna a magyarok
bevonására, de erre nem került sor, mivel III. Napóleon császár Villafrancában sietve
fegyverszünetet kötött Ferenc Józseffel. Az a tény azonban, hogy Piemont elégedetlen volt
a háború eredményével, hiszen az csak Lombardiát szabadította fel az osztrák uralom alól,
a magyar reményeket is tovább éltette. 1859 őszén a közép-itáliai kis államok sorra elűzték
uralkodóikat, majd népszavazás útján csatlakoztak Piemonthoz. 1860 májusa és
szeptembere között Garibaldi a torinói kormány tudtával, de hivatalos támogatása nélkül
elűzte a Bourbonokat a nápolyi trónról, így Dél-Itália is a születőben lévő egységes
Olaszország részévé válhatott. Cavour azonban francia támogatás nélkül nem mert újabb
háborút kezdeni, ráadásul az egyesülő területek egységes állammá szervezése is lekötötte a
figyelmét, így a magyar szabadságharc kirobbanása is váratott magára. 20
Az osztrák sereg itáliai vereségeinek következtében Magyarországon szintén
megélénkült a politikai élet, és a pesti központi bizottmány tagjai több esetben nemcsak
résztvevői, de szervezői is voltak a különböző önkényuralom ellenes megmozdulásoknak.
Tisza, Podmaniczky és Ivánka a protestáns pátenssel szembeni ellenállást irányították, 21
Károlyi Ede nemzeti célú gyűjtéseket rendezett, 22 Csáky pedig a hatóságok által nem
engedélyezett Kazinczy-bált tartott Szepes megyei hotkóci kastélyában, ami után elő is
állították. 23 A függetlenség fegyveres kivívására azonban egyre kevésbé gondoltak,
legalábbis erre utal Komáromynak az emigráció vezetőihez 1860 júniusában írt panasszal
teli jelentése. „… a fentebb említett vezetők (meglehet sokkal eszélyesebben s
helyesebben, mint [Almásy] Pali és én), a forradalmat ugyan elfogadják s benne velünk
(azt hiszem még szívesebben felettünk) mennek, de csak mint utolsó rosszat.” 24 Vagyis a
19
Tisza látogatásairól l.: TELEKI L., 1961. 150-154. Teleki–Kossuth, 1859. szept. 2.; KLI III. 45-46. Teleki–
Kossuth, 1860. okt. 4.; Podmaniczky látogatásáról l.: PODMANICZKY, 1888. 104-106.;
20
SABBATUCCI–VIDOTTO, 1994. 1. 412-426.
21
PODMANICZKY, 1888. 80-91.
22
SZABAD, 1967. 19-20.
23
MOL D 161. 1860: 164., 501., 1048.
24
KLI II. 474-475. Komáromy jelentése a Magyar Nemzeti Igazgatóság tagjainak, 1860. jún. 15. Komáromy
ekkor írta első jelentését a Magyar Nemzeti Igazgatóságnak.
15