Magyar függetlenségi törekvések - ELTE BTK disszertációk - Eötvös ...

Lászlót, aki 1861 februárjában ellátogatott a kaszinóba, és ott beszédet is mondott. 106 A
pesti honvédegylet vezetői, majd az országgyűlésen ülőhelyük alapján „szélsőbalnak”
nevezett csoport tagjai is azonban ennél szűkebb politikai és társadalmi körből kerültek ki.
A szélsőbal 27 főből állt, akiknek egy jelentős része feltehetőleg a szabadságharc idejéből
ismerte egymást. Az országgyűlésben Teleki határozati javaslatát támogatták, de
társadalmi hovatartozásuk és politikai nézeteik miatt már 1861 áprilisában elkülönültek a
párton belüli többséget alkotó balközéptől, amelynek vezetői nagyrészt az előző hónapban
feloszlott pesti központi bizottmány tagjaiból kerültek ki. A szélsőbal ugyanis késznek
mutatkozott arra, hogy vállalja az udvarral való konfrontálódás következményeit, az
országgyűlés feloszlatását és a törvényes kereteken túllépő nemzeti ellenállás
megszervezését is. 107 Céljaik tehát – eltérően a balközép céljaitól –, egybeestek a Magyar
Nemzeti Igazgatóság törekvéseivel, Kossuthtal azonban csak 1861 júliusában vették fel a
kapcsolatot.
A szélsőbal képviselői, akik a határozati vezérkar és az emigráció kapcsolatairól
semmit sem tudtak, májusban határozták el, hogy megpróbálnak érintkezésbe lépni
Kossuthtal. A küldött, Mezei Lipót, 108 Szilágyi Virgil július 30-án kelt megbízólevelével
augusztus elején érkezett Kossuthhoz. A volt kormányzó megdöbbenve értesült arról, hogy
a Mezei által képviselt csoportot Komáromy és társai nem vonták be a szervezkedésbe, de
nem fedte fel őket a szélsőbal előtt. Azonban Jósika útján utasította Komáromyt, hogy
lépjen kapcsolatba a szélsőballal. 109 Mezei látogatása és a szélsőbal elképzeléseinek
megismerése bizakodással töltötte el Kossuthot, aki július végén még a „sorból való
kiállását” fontolgatta, augusztus 11-én azonban már azt írta Almásynak szánt válaszában,
hogy csalatkoznak, akik visszavonulására számítanak. 110 A volt kormányzó augusztus 16-
106 OSZK KT., Fol. Hung. 1259.; VIOLA, 1878. 64-67. A Nemzeti Kör Alapszabálya a következőket írta az
egyesület céljairól: „előmozdítja s megszerzi a művelt társaséleti élvezeteket, s e közben tekintettel a kor
hazafias igényeire is, előmozdítandja mind azt mi szép, jó és hasznos…”. A Kör tagja lehetett minden
„művelt önviseletű” férfi, aki fizette a tagdíjat. A Kör kora reggeltől késő estig nyitva tartó helyiségeiben
könyvtár, hírlapok, tekeasztal és étterem állt a tagok rendelkezésére. 1861-ben tagja volt az egyesületnek
például Almásy Pál, Beniczky Lajos, Deák Ferenc, Eötvös József, Ivánka Imre, Jókai Mór, Károlyi Ede,
Károlyi Sándor, Kemény Zsigmond, Komáromy György, Podmaniczky Frigyes, Ráday Gedeon, Rottenbiller
Lipót, Szilágyi Virgil, Thaisz Elek, Tisza Kálmán, Teleki László és Vidacs János. (NEMZETI KÖR, 1862. 1-
30.)
107 SZABÓ CS., 1999. 523-527. A szélsőbal vezetőinek Madarász Józsefet, Kállay Ödönt, Böszörményi
Lászlót és Szilágyi Virgilt tekintették. Szélsőbaloldali képviselő volt 1861-ben Vidacs János is.
108 Mezei Lipót (Grünfeld Leopold) pesti orvos volt. (SZABAD, 1967. 589-593.)
109 MOL R 90. 3797. Szilágyi–Kossuth, 1861. júl. 30.; KLI III. 653-660. „Értesítés a hazából”. 1861. aug.
16.; KLI III. 678-679. Kossuth–Jóska, 1861. dec. 20.; – vö.: SZABAD, 1967. 589-593.
110 MOL R 90. 3789. Kossuth–Kiss, 1861. júl. 22.; KLI III. 642-643. Kossuth–Jósika, 1861. aug. 11.
35