Magyar függetlenségi törekvések - ELTE BTK disszertációk - Eötvös ...

endelkeztek, pontosabban csak rendelkeztek volna, az olasz kormánytól kapott pénzzel. A
Beniczky- féle szervezkedés bukása után a hangsúly a román fejedelemségekben,
Erdélyben, Szerbiában és a Határőrvidéken folyó szervezkedésre helyeződött, miközben a
magyarországi forradalmi tevékenység háttérbe szorult. Csáky Magyarországon „új
katonai organisatio” létrehozását vetette fel 1865 tavaszán, ami arra utal, hogy a Beniczky
letartóztatása óta eltelt egy évben ilyen ott nem volt. Almásy fogságba kerülésével pedig
valószínűleg megszűnt Csákyék összeköttetése az egykori Határozati Párt vezérkarával.
Ugyanakkor az olasz kormányhoz benyújtott emlékirataikban azt állították, hogy az általuk
„magyar akciópártnak” nevezett Határozati Párt egykori tagjain keresztül képesek elérni az
országgyűlés feloszlatását és a fegyveres harc kiprovokálását. 561 Itt érdemes megjegyezni,
hogy egy olasz politikus számára már maga az „akciópárt” elnevezés is félrevezető
lehetett, hiszen Olaszországban a Mazzini és Garibaldi demokratikus és republikánus
eszméit valló politikai csoportot hívták így, amelytől a Határozati Párt többsége
elképzeléseit tekintve meglehetősen távol állt. Ráadásul Csákyék valótlanságot állítottak
akkor is, amikor az egykori Határozati Pártot velük egyetértő, szervezett magyarországi
háttérként próbálták feltüntetni az olasz kormány előtt. Valójában a párt vezérkara már
1863 tavaszán világossá tette, hogy veszélyesnek tartaná a függetlenségi háború
megindítását, bár egyes párttagok kedvező nemzetközi feltételek mellett nem vetették
volna el teljesen a fegyveres harc lehetőségét. 562 Csáky és Komáromy minden bizonnyal
abban reménykedtek, hogy Olaszország végre elszánja magát a magyar felkelés
támogatására, ők pedig a hamarosan megnyíló országgyűlésre hazatérve, a külső anyagi és
politikai támogatás birtokában képesek lesznek megnyerni tervüknek egykori párttársaikat.
A harc kirobbanására azonban a várakozásokkal ellentétben 1865 tavaszán-nyarán
sem került sor. La Marmora kormányon maradt, Csákyék pedig továbbra sem jutottak
anyagi támogatáshoz. Ráadásul Poroszország a 1865-ben már elkezdte kipuhatolni a
porosz–olasz szövetség lehetőségét, ami a firenzei kormány szempontjából csökkentette a
magyar felkelés jelentőségét. Még tovább rontotta a magyar emigránsok helyzetét az a
tény, hogy az olasz diplomácia egyre több forrásból értesült a magyarok kiegyezési
törekvéseiről.
562 L. „A lengyel felkelés, az olasz diplomácia és a magyarok 1863 tavaszán” c. fejezetet.
134