Magyar függetlenségi törekvések - ELTE BTK disszertációk - Eötvös ...

A felsorolt tisztek között tehát szerepel az akkor még létező pesti központi
bizottmány három katonai vezetője, Ivánka Imre (vezérkari főnökként), Beniczky Lajos és
Maróthy János, valamint a bizottmány még egy tagja, Komáromy György. Könnyen
elképzelhető, hogy az említett négy bizottmányi tag a szabadságharc idején vagy még
korábban kialakult személyes ismeretségeit felhasználva bírt rá tekintélyes volt
honvédtiszteket a szervezésben való részvételre. A parancsnokok döntő többségéről
elmondható, hogy nemesi származású volt, már 1848 előtt katonai pályára lépett, a
szabadságharcban pedig főtisztként harcolt. Jó néhány parancsnokról biztonsággal lehet
állítani, hogy ismert legalább néhányat a többi közül, egyes esetekben pedig
valószínűsíthető a személyes kapcsolat. 72 Ivánka részben egy időben járt a tullni
utásziskolába Pap Lajossal 73 és Bezerédy Lajossal 74 . Bezerédy, Máriássy János, 75
Damaszkin János, 76 Posta Ferenc 77 és Kürthy István 78 a reformkorban egy ideig a nemesi
testőrségben szolgáltak. A szabadságharc idején Ivánkához hasonlóan a
írta ki, 10 név pedig nem egyezik meg a Klapka iratai közt talált nevekkel. (HENTALLER, 1894. 304-305.)
A két lista közül minden bizonnyal a Klapkánál lévő volt a hiteles, mert az valószínűleg Ivánka külföldi útja
alatt, vagy nem sokkal utána keletkezett. A Hentaller könyvében olvasható nevek feltételezhetően utólagos,
részben találgatásokon alapuló rekonstrukció eredményei.
72 Az egyes parancsnokok pályafutására vonatkozó adatok forrásai általában (egyéb hivatkozás hiányában):
BONA, 1998.; BONA, 2000.
73 Pap(p) Lajos (1825/26–1882) református székely családból származott. 1838 és 1841 között a tullni
utásziskolában tanult, majd hadfi lett. 1848 júniusában a debreceni (10.) honvédzászlóaljba került
főhadnagyként. Harcolt a Délvidéken, dolgozott a Hadügyminisztériumban és a feldunai hadtest
vezérkaránál, majd 1849 májusától az erdélyi hadsereg tagja lett. Alezredesi rangot ért el. 1850 és 1857
között Kufsteinben raboskodott. Az Ivánka – Komáromy-féle lista őt jelölte meg az erdélyi sereg
parancsnokaként. 1857-ig Kufsteinben raboskodott, utána egy ideig még rendőri felügyelet alatt állt. 1863 és
1865 között Berlinben élt, Béldi Ferenc gróf fiának nevelőjeként, és ekkor a Csáky–Komáromy-féle comité
ügynökeként is tevékenykedett. 1865 és 1875 között a balközép országgyűlési képviselője volt.
74 Bezerédy Lajos (1819–1868) Győr megyei római katolikus nemesi családból származott. 1835 és 1838
között a tullni utásziskolában tanult, majd nemesi testőr lett. 1848 júliusában százados lett a pécsi (8.)
zászlóaljnál. A tavaszi hadjárat során a feldunai hadtest vezérkaránál dolgozott. Alezredesi rangot ért el.
Aradon, majd Munkácson raboskodott, 1852-ben kegyelemmel szabadult. 1867-ben a Zala megyei
honvédegylet elnöke lett.
75 Máriássy János (1822–1905) Szepes megyei római katolikus családból származott. Az 1840-es években a
nemesi testőrségben szolgált. 1848 júniusában főhadnagy lett a pesti (2.) honvédzászlóaljnál, augusztusban a
tiszántúli kerület nemzetőr-parancsnoka lett. Ezredesi rangot ért el. A világosi fegyverletétel után várfogságra
ítélték, 1856-ban szabadult. A kiegyezés után a magyar királyi honvédségnél folytatta pályafutását, ahol
altábornagyi rangot ért el. Bárói címet kapott, és a Főrendi Ház tagja lett.
76 Damaszkin János (1816–1892) a reformkorban a nemesi testőrség tagja volt, 1860–61-ben pedig temesi
főispán. (VÁRADY, 1892. 61.)
77 Posta Ferenc (1817–1883) Békés megyei római katolikus nemesi családból származott. 1837 és 1840
között a nemesi testőrség tagja volt. 1848 júniusában főhadnagy lett a pesti (1.) honvédzászlóaljnál, harcolt a
drávai, majd a feldunai hadtestben. Alezredesi rangot ért el. 1850 és 1857 között közkatonaként szolgált a
császári seregben. 1867-től 1874-ig a magyar királyi honvédség alezredese volt.
78 Kürthy István (1820–1898) komáromi római katolikus nemesi családból származott. 1838 és 1843 között a
nemesi testőrségben szolgált. 1848-ban a pécsi (8.) honvédzászlóalj tisztje lett, majd harcolt a feldunai
hadtestben. Ezredesi rangot ért el. 1850-től 1857-ig Komáromban, majd Josefstadtban raboskodott. A
kiegyezéskor Zombor polgármestere lett.
29