Magyar függetlenségi törekvések - ELTE BTK disszertációk - Eötvös ...

A firenzei kormány 1865 őszén egy újabb úton, a belügyminisztérium keretein
belül működő velencei comitén keresztül igyekezett tájékozódni a magyarországi politikai
viszonyokról. A velencei bizottság elnöke, Cavalletto arra kérte egyik munkatársát, Andrea
Meneghinit, hogy javasolja a belügyminiszternek egy küldönc elküldését Bécsbe és
Pestre. 576 Válaszában Meneghini megosztotta Cavallettóval a magyar politikai
viszonyokkal kapcsolatos saját értesüléseit, amelyeket nem tudni, hogy honnan szerzett. A
következő szavakkal írta le a helyzetet: „A magyar emigráció politikai és erkölcsi állapota
a lehető legszomorúbb. Senki sincs soraiban, akinek tekintélye lenne hazájában, miközben
még Klapka is egyre kevésbé népszerű a közvélemény előtt. Ami Deákot illeti, ő
személyesíti meg az igazi magyar pártot, amely fajának ősi fölényét akarja. Egyébként
nyitott a kiegyezésre, mert Ausztria támogatása nélkül más módon nem tudná fenntartani
ősi kiváltságainak gyakorlását, amelynek visszaállításáért küzd”. 577 Mindenesetre
Meneghini beszélt Lanza belügyminiszterrel, aki a hasonló megbízatást már korábban is
ellátó Giacomellit küldte Magyarországra. 578 Giacomelli feladata az volt, hogy kipuhatolja,
mennyire elszánt Deák a kiegyezés kérdésében, ezért november közepén Pesten találkozott
a magyar politikussal. Giacomelli és Deák megbeszélésének tartalmát Cavalletto bizalmas
levélben közölte La Marmorával. A beszámoló szerint Deák, bár nem volt teljesen biztos a
kiegyezés megszületésében, valószínűnek hitte azt. Arra a kérdésre pedig, hogy mit tenne,
ha Ausztria elutasítaná a magyarok ultimátumát, állítólag a következő szavakkal felelt:
„Sohasem hazudtam; azt tanácsolnám hazámnak hogy várjon, annyira meg vagyok
győződve arról, hogy Ausztriát a szükség erre a megoldásra fogja vezetni”. 579 Az olasz
kormánynak tehát többé nem lehettek kételyei az osztrák–magyar kiegyezési törekvések
komolysága felől. Legfeljebb abban bízhatott, hogy vagy sikerül megoldania a velencei
kérdést békés úton, vagy az érlelődő porosz–olasz–osztrák háború hamarabb robban ki,
mint ahogyan a kiegyezési tárgyalások befejeződnek, és a bécsi udvar szorult helyzetét a
magyarok megpróbálják kihasználni.
576 CARTEGGIO CAVALLETTO, 1967. 139-140. Cavalletto–Meneghini, 1865. okt. 21.
577 CARTEGGIO CAVALLETTO, 1967. 142-144. Meneghini–Cavalletto, 1865. okt. 27.
578 CARTEGGIO CAVALLETTO, 1967. 147-148. Meneghini–Cavalletto, 1865. nov 5., 149. Cavalletto–
Meneghini, 1865. nov. 6., uo. 152. Cavalletto–Meneghini, 1865. nov. 11.
579 CARTEGGIO CAVALLETTO, 1967. 149-151. Meneghini–Cavalletto, 1865. nov. 8.; CHIALA, 1902.
219-221. Cavalletto–La Marmora, 1865. nov. 18. (szó szerinti közlés)
138