Magyar függetlenségi törekvések - ELTE BTK disszertációk - Eötvös ...

Firenzébe érkező titkos porosz katonai megbízottal, Bernhardival, 622 akinek június 3-án
bemutatta Csákyval együtt meglátogatta Bernhardit. A magyar gróf a titkos megbízott előtt
is kifejtette a pesti comité szándékait és a szervezkedés állását. Ez utóbbiról – a Bernhardi
naplójában olvasható feljegyzés szerint –, közölte, hogy a bizottmány az egész országra
kiterjedő titkos katonai hálózattal rendelkezik, amely azonban nincs kellőképpen
felszerelve fegyverekkel. Úgy gondolta, hogy a császári seregek fegyverraktárainak
kifosztásával, valamint a Szerbiából és a román fejedelemségekből történő szállításokkal
meg fogják tudni oldani ezt a kérdést. Egy térkép segítségével azt is elmagyarázta, hogy az
országot hadműveleti szempontból három részre osztották. A sereg gyülekező helyéül a
Tisza vidékét jelölték ki, a hegyvidékeken gerillaharcokat kívántak kezdeni, míg az ország
középső területén nem terveztek komolyabb harcokat. Közölte, hogy hadügyminiszterré
Vettert, a hadsereg parancsnokává Klapkát szándékoznak kinevezni, míg a Határőrvidéken
és Horvátországban Türr, a Székelyföldön Bethlen fogja irányítani a felkelést, a román
területről történő fegyverszállításért pedig Éber felel. Kifejtette, hogy a magyar trónra
Leuchtenberg ifjú hercegét, II. Sándor cár rokonát kívánják meghívni, 623 mert ezzel
elháríthatják az orosz intervenció veszélyét. Kossuthot uralomvágyónak nevezte, és azt
állította róla, hogy nincs befolyása Magyarországon. Deákról pedig azt mondta, hogy tud a
pesti comité terveiről, illetve tevékenységéről, és helyesli azt. 624 Egy emlékiratot is átadott
visszautasította az őt ért vádakat. Ezért jelentette meg 1873-ban „Un po’ più di luce” címen emlékiratait,
amelyben azt is kijelentette, hogy nem ő kezdeményezte a magyarok bevonását az Ausztria elleni háborúba,
hanem Bismarck. A könyv óriási felháborodást váltott ki Németországban, és átmenetileg diplomáciai
feszültséget idézett elő a két szövetséges állam között. (A vitához kapcsolódó anyagokat l.: MAE ASD
Moscati VI/218)
622 BERNHARDI, 1897. 14-19.
623 Leuchtenberg 1852-ben elhunyt hercege, Miksa, I. Miklós cár Mária nevű lányának férje volt.
„Leuchtenberg ifjú hercege” név alatt valószínűleg az ő legidősebb fiát, az 1843-ban született Miklóst
értették.
624 Az olasz kormány 1865-ben, miután tudomást szerzett Deák és a bécsi udvar kiegyezési tárgyalásairól, azt
tanácsolta Csákyéknak, hogy szerezzenek tőle jóváhagyást terveikhez. A firenzei vezetés ugyanis úgy vélte,
hogy a magyar szabadságharc nagy valószínűséggel csak akkor fog kirobbanni, ha Deák akár a kedvezőbb
megállapodás kikényszerítésének, akár a függetlenség kivívásának reményében nem zárkózik el teljesen a
fegyveres megoldástól. Ezen meggyőződésüket a porosz kormánynak is tudtára adták egy 1866. június
elsején készített emlékiratban. (DDI VI. 738-741. „Promemoria”) Csáky még 1865-ben kérte Komáromyt,
hogy esetleg Károlyi grófné segítségével szerezzen egy „levelet” Deáktól. (MOL R 296. 11. t. Csáky–
Komáromy, 1865. ápr. 28.) Komáromy biztosan nem kapott jóváhagyást Deáktól, aki még az olasz kormány
megbízottjai előtt is világossá tette, hogy nem kívánja kihasználni Ausztria esetleges szorult helyzetét.
(CHIALA, 1902. 219-221. Cavalletto–La Marmora, 1865. nov. 18. /szó szerinti közlés/; CARTEGGI
RICASOLI, 1967. 227-230.) 1866. május 31-én, tehát a háború előestéjén Klapka szóba hozta Irányi előtt,
hogy a „hatalmasságok” írásos beleegyezést akanak Deáktól a magyar szabadságharc tervét illetően, ezt
azonban mindkét magyar emigráns képtelenségnek tartotta. (MOL R 90. 4420. Irányi–Kossuth, 1866. máj.
31.) Júliusban Kossuth is figyelmeztette Ricasolit, hogy Deák és az ő politikai elvei kizárják egymást,
150