Czeglédi Katalin Általános és alkalmazott nyelvészeti tanulmányok I ...

3.10. Nyelvi kapcsolatainkról másképpen
Ellentét és ekvivalencia a földrajzi nevek jelentésében 119
A magyar nyelv uráli, altáji, indoeurópai nyelvekkel való kapcsolatairól könyvtárnyi irodalom
született. Nem vizsgálták azonban nyelvünk eredetét, történetét egy több nyelvet érintő terület
földrajzi neveinek – mint nyelvi forrásnak - a tükrében úgy, hogy a földrajzi nevek rendszerszerű,
sokoldalú feldolgozásának eredményeiből induljanak ki. Jelen dolgozat egy ilyen munka egyetlen
láncszeme. A téma felvetése és kidolgozása szükséges, mert nyelvészeti és őstörténeti
következtetéseket tesz lehetővé. 120
1. Ural-altaji nyelvrokonság?
A ma is használt egyetemi tankönyv szerint „A magyar nép és nyelv rokonságának előtörténete
az idők ködébe vész. Egyes tudósok azt vallják, hogy az uráli és az altaji nyelvek ősi rokonságban
vannak egymással, vagyis volt egy nagyon korai időszak, amikor a mai török, mongol, mandzsu és
tunguz nyelvek egy ősnyelv keretében éltek a mi közelebbi uráli nyelvrokonainkkal. Ezt a felfogást
ma még nem tarthatjuk teljesen bizonyítottnak.” (BÁRCZI-BENKŐ-BERRÁR 1967:269)
Jelen dolgozatunkkal a kérdés megoldásához kívánunk hozzájárulni úgy, hogy összevetjük a
folyóforrások keletkezésének és a fenyő születésének lényegét, módját. Úgy véljük, e munkán
keresztül is közelebb juthatunk eleink gondolkodás módjának megismeréséhez, ahhoz, mit
gondoltak az élet születéséről és fennmaradásáról, a természet és az ember viszonyáról. Választ
keresünk arra, mit őriztek meg minderről az uráli, altáji és az indoeurópai nyelvcsaládok nyelvei,
vannak-e közös gyökérre utaló jelek.
2. A folyóforrásokról
Közismert, hogy a földrajzi nevek kutatása során a legnehezebb azok jelentésének a megfejtése.
Különösen a víznevek tanúsítanak kemény ellenállást, holott azok a legősibb nevek, így a legtöbb
titkot tartalmazzák eleink nyelvére, történetére vonatkozóan. Vizsgálataink egyértelműen igazolják,
hogy a földrajzi nevek jelentése kapcsolatot tartalmaz a megnevezett objektum, terület, hely
lényeges tulajdonságaival, a névnek alapul szolgált tulajdonnévvel vagy köznévvel, továbbá a
tulajdonnévnek alapul szolgált másik tulajdonnévvel illetve köznévvel. A nyelvben olyan logika és
rend uralkodik, hogy a megfelelések minden esetben szabályosak és törvényszerűek nemcsak a
jelentés szempontjából, de hangtani 121 és alaktani oldalról is. Rendhagyó esetek, ellentétek csak
akkor mutatkoznak, amikor a megállapításaink, következtetéseink bizonytalanoknak vagy
helyteleneknek bizonyulnak.
A földrajzi név az adott, a megnevezett objektumnak, helynek az értelmét, tartalmát fejezi ki, a
megnevező és használó számára annak a lényeges tulajdonságait idézi fel. A földrajzi terület
tartalma és a név jelentéstartalma között összhang, megfelelés van. Az ellentét olykor csak
látszólagos, az alapos kutatás rendre kideríti, hogy a földrajzi nevek jelentésében ekvivalencia
van, azaz az objektum lényeges tulajdonságai és az elnevezése között egyenértékűség van, a
megfelelés kölcsönös. Az egyértelműség, egyenértékűség akkor is érvényes, ha az adott helynek
több neve van, amelyek származhatnak ugyanabból a nyelvből de különböző korokban,
származhatnak különböző nyelvekből, sőt lehetnek fordításai a már meglévő elnevezéseknek.
(CZEGLÉDI 1994:313-315). A többirányú megfelelés kulcsot ad a nevek megfejtéséhez.
pl.: Valgyde jär ‘Világos tó’ t. GMA: mar. Valgyde jär or. Svetloje Gm., tó az or. Burlackoje
119 A jelentésre koncentrálunk, de a nevek hangalakját, szerkezeti felépítését is figyelemmel kell kísérni minden
esetben.
120 A módszert lehet bírálni, de ha működik a rendszer, el kell rajta gondolkodni annál is inkább, mert a földrajzi nevek,
mint a nyelv része eddig nem kellőképpen kiaknázott forrásai a nyelvnek.
121 A földrajzi nevek összehasonlító hangtani vizsgálata során olyan hangváltozási sor, rendszer rajzolódott ki, amely
ellentmondások nélkül, a természet rendjével összhangban működik.
© Copyright Mikes International 2001-2013, Czeglédi Katalin 2013 102