Czeglédi Katalin Általános és alkalmazott nyelvészeti tanulmányok I ...

nyelv szókincsének a kiinduló készletét képezhették. Ez azt is jelenti, hogy a jel és a tartalom, azaz
a jelentés között ok-okozati összefüggés van. A nagy víz, kis víz jelentéstartalom idővel egyre
komplexebbé vált, az ember számára a víznek egyre több tulajdonságát is magába foglalták az első
jelek. Ez azonban nem jelenthette azt, hogy kevés jelhez egyre gazdagabb jelentéstartalom tartozott,
mert a jelnek az alakja, formája is változott, bonyolódott. A használat során idővel, az egyik
formával az egyik jelentés, a másik formával a másik jelentés maradt meg és így tovább. A jel és a
jelentéstartalom közötti ok-okozati viszony pedig egyre inkább elhomályosult, majd végleg eltűnt,
csak a hangutánzó szavakban maradt meg a nyoma.
Fontos, hogy az emberi nyelv születése, kialakulása és fejlődése, a nyelvek közötti kapcsolat
felderítése, megismerése csak úgy lehetséges, ha megpróbáljuk megtudni, hogyan gondolkodhatott
az ember akkor, amikor kezdte megismerni a természetet, miközben a saját létét (táplálkozás,
fajfenntartás, védelem, pl. hidegtől, különböző valós vagy képzelt veszélyektől) kívánta biztosítani.
Ebben a megismerésben pedig nagyban segítenek a földrajzi nevek azért is, mert a jel és a tartalom
közötti ok-okozati viszonyt természetüknél fogva a legtovább megtartották. Ezeknek a neveknek az
egyes nyelvekben való előfordulása közszóként azt is jelzi, hogy melyik nyelv mit, miket tartott
meg az eredeti komplex jelentéstartalomból s a jel hogyan formálódott, alakult. A jelentéstartalom
fontosságát és a jel formájának alakulását alapvetően meghatározza a természeti környezet. A
tartalmat, vagyis a jelentést azért, mert a földrajzi környezet, az éghajlati viszonyok helyenként
másképp befolyásolják a megélhetést, ugyanakkor, pl. a beszéd esetében a hangképző szervek
működését, az íráshoz (kezdetben rajz) szükséges anyag (földre, kőbe, fába stb. rajzolás, vésés,
festés stb.) igénybe vételét, használatát.
Figyelembe véve, hogy a „jelentés és hangalak kapcsolata …konvención, történetileg kialakult
„megegyezésen” alapszik….társadalmilag érvényes, a nyelv története folyamán kialakult,
megszilárdult kapcsolat … kötelező…” és így tölti be közlő szerepét. (BENCÉDY-FÁBIÁN-
RÁCZ-VELCSOV 1974:508) A nagy kérdés, hogyan alakult ki és mi rejlik a „megegyezés” mögött.
A földrajzi névi tanulmányaim hátterével kívánom jelezni azt, hogy pl. a jel egy tematikus
csoportját vizsgálva az alak és a tartalom szempontjából a szavak hogyan kapcsolódnak egymáshoz
s e kapcsolatok hogyan mutatkoznak meg az egyes nyelvekben, továbbá az összefüggések
eredetüket tekintve a fentiek figyelembe vételével az egyes nyelvekben genetikusan öröklöttek,
vagy idegenből átvettek lehetnek-e. Ez a fajta vizsgálat pedig kulcsfontosságú további, egyre
aktuálisabbá váló kérdéseknek a megítélésében is. Közéjük tartozik, pl.: Helyes-e a nyelveket
nyelvcsaládokba sorolni, következésképpen fenntartható-e az ún. nyelvcsalád-elmélet, így az uráli,
altáji, indoeurópai stb. nyelvcsalád elmélete és a vele járó további problémakörnek van-e
létjogosultsága. Ilyenek, pl. a feltételezett ősnyelv, ezt az ősnyelvet beszélő feltételezett ősnép és a
kettő viszonya, az ősnyelv használatának ideje, helye s magának a feltételezett ősnyelvnek a
mibenléte, az egyes ősnyelvek keletkezési körülményei, egymással való lehetséges kapcsolatai stb.
Mindez az emberi nyelv, a magyar és más nyelv és kultúra, az ember és a népek története és
kultúrája megismerésének lehetőségét ill. korlátait jelzi.
2. A fentiek szemléltetésére bemutatom a jel, jegy, név, betű, ír, tamga, bélyeg, pecsét közszókat
jelezve az eddigi etimológiák tévedéseit, valamint a velük szorosan összetartozó földrajzi nevek
közül csak egyet, a Tukmak 80 nevet. A legfőbb feladatomnak tartom jelen írás keretei között, hogy
első lépésben megnézzem, mit mondanak a tankönyvek a jelről. A másodikban be kell mutatni, mit
mondanak a földrajzi nevek és az egyes nyelvek a jelről. A harmadik lépésben pedig tisztázni kell,
helyes-e a megfogalmazás, mely szerint a jelnek, mint formának nincs köze ahhoz, amit jelöl, a
megnevezés csupán megegyezés kérdése.
80 Vö.: magy. Takta ’Kesznyétennél a Sajóba ömlő vízfolyás’. A Taktaszada ’helység Borsod-Abaúj-Zemplén
megyében’ (KISS 1980) név azért is érdekes, mert olyan szóösszetétel, amelyiknek az előtagja a Takta és az utótagja
a szada közös etimológiájú szavak, a szada is (vö. magy. szád, száj) ’száj, torkolat stb. ’ jelentésű szó. A Takta őrzi
az eredeti szókezdő t-t, vö.: magy. Tak-ta, bask. Tuk-mak, csuv., tukmak, bask. tamak stb.
© Copyright Mikes International 2001-2013, Czeglédi Katalin 2013 66