12.10.2013 Views

Czeglédi Katalin Általános és alkalmazott nyelvészeti tanulmányok I ...

Czeglédi Katalin Általános és alkalmazott nyelvészeti tanulmányok I ...

Czeglédi Katalin Általános és alkalmazott nyelvészeti tanulmányok I ...

SHOW MORE
SHOW LESS

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.

3.12. Szintaxis <strong>és</strong> szemantika a földrajzi nevek fényében<br />

1. Régóta keressük a választ arra a kérd<strong>és</strong>re, mire jó a földrajzi nevek szabályrendszerének a<br />

kimutatása. Jelen dolgozat a felelet egy r<strong>és</strong>ze kíván lenni.<br />

A szintaxisról szóló ismereteink alapján úgy tűnik, mintha a mondattannak nem sok köze lenne<br />

a földrajzi nevekhez. A szintaxis, mint görög szó, a nyelvtanban mondattan jelent<strong>és</strong>ű, a<br />

nyelvtudománynak a szószerkezeteket <strong>és</strong> a mondatokat tanulmányozó ága. (BAKOS 1966) A<br />

földrajzi nevek a mai ismereteink szerint nem mondatok, hanem szószerkezetek lehetnek, ezért<br />

azoknak csak a szószerkezetek oldaláról történő vizsgálatai tartoznak ide.<br />

A földrajzi neveknek a szemantika felől megközelítő tanulmányozása sokak számára azért tűnik<br />

reménytelen vállalkozásnak, mert a legrégebbi, a kulcsfontosságú nevek megfejthetetlennek<br />

látszanak. Úgy tűnik, sem a közszói eredetüket, sem a nyelvi hovatartozásukat nem lehet<br />

maradéktalanul megállapítani. Minthogy a szemantika, szemasziológia - szintén görög szó lévén - a<br />

nyelvtanban jelent<strong>és</strong>tan, a nyelvtudománynak a nyelvi formák jelent<strong>és</strong>ével <strong>és</strong> a jelent<strong>és</strong>ek<br />

változásával foglalkozó ága (BAKOS 1966), a földrajzi nevekben meglévő nyelvi formákat akár<br />

szótövekről, akár toldalékokról van szó, a megfejt<strong>és</strong>hez fel kellene ismerni. Azaz, a neveket<br />

helyesen elemeikre kellene bontani <strong>és</strong> az elemeknek a földrajzi névi jelent<strong>és</strong>ét valamint a különböző<br />

nyelvekben ismeretes közszói <strong>és</strong> grammatikai jelent<strong>és</strong>ét is meg kellene ismerni. Ezt követően a<br />

nyelvi formák változásával is foglalkozni kellene.<br />

A fentiek ellenére a szintaxis <strong>és</strong> a szemantika vizsgálata a földrajzi nevekből kiindulva szükséges<br />

<strong>és</strong> időszerű egyr<strong>és</strong>zt azért is, mert ilyen jellegű munkáról nincs tudomásunk, másr<strong>és</strong>zt egy ilyen<br />

kutatás alkalmas az ismereteink hiányosságának pótlására. Vizsgálódásunk hasznosítható a beszéd,<br />

a nyelv szület<strong>és</strong>éről szóló vizsgálatokban, ugyanis „Semmi közvetlen bizonyítékunk nincs arra,<br />

hogy milyen term<strong>és</strong>zetűek <strong>és</strong> formájúak voltak azok a kezdeti beszédjelenségek, amelyekkel az<br />

ősember az emberré válás küszöbén első közl<strong>és</strong>eit megtette. Közvetve sok tudományág<br />

közreműköd<strong>és</strong>ével mégis kialakíthatunk valami képet erről. A társadalomtudomány kutatja az<br />

emberré válás kezdeteit, a munka, a szerszámk<strong>és</strong>zít<strong>és</strong> szerepét, a legősibb csoportosulásokat. A<br />

lélektan több oldalról is igyekszik megközelíteni az ősnyelvet: feldolgozza a gyermek primitívebb<br />

hangadásait <strong>és</strong> beszédk<strong>és</strong>zségének kifejlőd<strong>és</strong>ét a tudat fejlőd<strong>és</strong>ével párhuzamosan; feldolgozza a<br />

sérült agyvelőnek, a tudat betegségeinek a beszédképességre gyakorolt hatását; sőt kutatja az állatok<br />

hangadásait, az őrmadarak jelz<strong>és</strong>eit, a csimpánzok „nyelvét”. A nyelvtudomány a legrégibb ismert<br />

nyelvekben, a primitív népek nyelveiben, sőt a mai fejlett nyelvekben is keres ősibb,<br />

kezdetlegesebbnek látszó kifejez<strong>és</strong>módokat, nyelvi alakulatokat. Az emberi beszéd kezdetét attól<br />

számítjuk, amikor a hangadás átlépett az első jelzőrendszerből a másodikba, vagyis amikor már<br />

nemcsak ösztönös felhívásként vagy reakcióként ejtett ki az ember bizonyos hangkapcsolatokat,<br />

hanem – a tudat közbeiktatásával – a valóságról közölni akart valamit, …Mai nyelvi elemeinkkel<br />

összehasonlítva csak nagyon pontatlanul tudunk képet adni ezeknek a kezdetleges nyelvi<br />

alakulatoknak a term<strong>és</strong>zetéről. Fő jellemvonásuk kétségtelenül a t a g o l a t l a n s á g, a<br />

komplexitás volt. „Mondatszók”-nak vagy „szómondatok”-nak szokták nevezni a nyelv<strong>és</strong>zek ezeket<br />

a feltehető ősi képződményeket. A mai mondatokhoz hasonlítottak annyiban, hogy teljes, lezárt<br />

közl<strong>és</strong>t tartalmaztak egy-egy tényállásról s egyben kifejezték a beszélő állásfoglalását, magatartását<br />

a közölt valóságra vonatkozólag <strong>és</strong> a beszélőnek azt a szándékát is tükrözték, hogy a hallgatónál a<br />

kívánt hatást érje el velük. … Az ősmondatok („mondatszók”) másr<strong>és</strong>zről a mai szavakhoz,<br />

helyesebben a tőszavakhoz hasonlítottak abban, hogy grammatikailag elemezhetetlenek voltak,<br />

vagyis nem bomlottak szét morfémákra; a hangsor, mint egységes jel kapcsolódott össze egy<br />

jelent<strong>és</strong>komplexummal. A jel <strong>és</strong> az ábrázolt valóság összekapcsolásmódját tekintve a jelviszony<br />

még sokkal szélesebb körben term<strong>és</strong>zetes, reális kapcsolaton alapulhatott. Ez a reális kapcsolat<br />

egyr<strong>és</strong>zt az ösztönös hangreakciók öröksége lehetett, …Másr<strong>és</strong>zt reális kapcsolatú jeleket<br />

teremthetett az ősember hangutánzással <strong>és</strong> hangfest<strong>és</strong>sel; a szóteremt<strong>és</strong>nek az a módja ma is<br />

megvan, de az ősnyelvben nyilván még sokkal nagyobb jelentősége lehetett. Ezek az ősi szavak<br />

© Copyright Mikes International 2001-2013, <strong>Czeglédi</strong> <strong>Katalin</strong> 2013 141

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!