Czeglédi Katalin Általános és alkalmazott nyelvészeti tanulmányok I ...

Magyar mi - orosz my (мы 'mi'); magyar ti - orosz vy (вы 'ti'); magyar ők - orosz oni (они 'ők')
A többes számú személyes névmások lényege az, hogy az egyes számúak megkapták a többes szám
jelét, vö.: magy. mi, nyelvj. mink (< min 'én' + -k: többes jel), ti nyelvj. tik (< ti + -k), ők (< ő +
-k). Világos, hogy a magy. mi a korábbi mink fejleménye. Az oroszban my (мы) 'mi' (< m + -y), vy
(вы) 'ti' (< v + -y), oni (они) 'ők' (< on + -i) a magyarhoz hasonlóan két részből állnak: az egyes
számú személyes névmásokból illetőleg azoknak a kezdő mássalhangzójából és a többes szám
jeléből. Az orosz első (my) és második személyű (vy) névmásnál két eset lehetséges: vagy az -i mint
a többes szám hordozója kötődhet a magy. -i birtoktöbbesítő jelhez, vö.: magy. házaim < háza + -i:
birtoktöbbesítő jel + -m: birtokos személyjel E/1. szem; vagy pedig az or. my, vy nem or. mi, vi
átvétele. Ez esetben mindkettő egy teljesebb mink, *vink fejleménye. Az oszmánban a többes számú
személyes névmások felépítése ugyanaz, egyes számú névmás + többes jel, vö.: biz 'mi' (< bi 'én' +
-z: többes szám jele), siz 'ti' (< si 'te' + -z: többes szám jele), onlar 'ők' (< on 'ő' + -lar: többes szám
jele.). Ami a többes szám jelét illeti, már itt is megmutatkozik, hogy alapvetően kétféle van, -k és
nem -k, ez esetben -z. Ez utóbbi a -t fejleménye (vö.: mong. -t: többesszám jele): -t > -δ > -z. A -lar
többesjel összetett, vö.: -lar < -la: 'valamivel való ellátottság' + -r: többes szám jele (< -δ < -t),
amely a csuv. epir (< epi > ep, epě + -r: többes szám jele) 'mi', valamint az esir ( < esi > es, esě +
-r: többes szám jele) 'ti' névmásokban is jelentkezik. Az -r és a -z előzménye ugyanaz (-δ < -t).
Szólni kell a magyarban és az oroszban egyaránt használatos tegezésről és magázásról, másképpen
önözésről. Eleink gondolkodása, hagyománya szerint azt, aki nálam több, tiszteletre méltóbb, csakis
magázhatom, önözhetem s ez nem más, mint az ősanya. Aki nálam kevesebb, alacsonyabb rangú,
azt tegezem. A kutatásaim során derült ki, hogy ez a gondolkodásmód egybeesik a nyelvi
használattal, vagyis a nyelvünk is tükrözi ezt a gondolkodásmódot. A személyes névmások úgy
alakulhattak ki, hogy kezdetben csak a második személyű személyes névmást használhatták, amely
egy olyan ősre vonatkozhatott, aki az ősanyával volt azonos s a megnevezésnek alapul a víz szó
szolgált, vö.: osszét don 'víz'. Ez természetes, hiszen a víz az élet alapja. Az ősforrást, ősanyát
istennek is nevezték, istenként, szentként tisztelték s mint forrás egyben mag, gyökér is. Ebből az is
következik, hogy a don, mint vizet jelentő szó, a tun 'nő' jelentésű szó, vö.: tör. katun, kadyn stb.
tun, dyn második eleme, a magy. asszony második eleme a szony, a don, ton 'isten' jelentésű
szóváltozatok, a magy. szent szó szen töve, a magy. tő, tönkő, a mag szó és a magy. második
személyű névmás a ten 'te' összefüggnek, közös a gyökerük. Mindezt csak megerősíti az a tény,
hogy a ten teljesebb formája tenk, tenke (ld. magy. tönkő) lehetett, amelyből az egyik irányban az
önözés, a magázás, a másik irányban pedig a tegezés alakult ki, vö.: tenke > 1. tege 8 (ld. magy.
tegez ige.), 2. tVn 9 > 1. dVn 10 2. sVn 11 . Valójában az önözés megőrizte a forrás, a mag, az ősanya,
mint első és egyetlen iránti legnagyobb tiszteletet, hiszen tudták, hogy ez az élet forrása, kezdete és
feltétele. Az önözés alapja a magy. ön úgy tartozik ide hangtanilag, hogy a ten szókezdő
mássalhangzója a t- eltűnt a következő változás során: t- > δ- > w- > V- (vokális) > 0-, vö.: jak. en
'te' (< wVn). Az oroszban az önözést a vy (вы 'ön, önök') forma jelöli, amely egy korábbi
állapotnak a szókezdő *wVn alaknak a fejleménye: *vVn > vy. Ez a forma az oroszban a T/2.
személyű személyes névmást (vö.: or. vy 'ti') is jelöli, az előzménye (wVn) pedig egybeesik a jak.
en 'te' előzményével (wVn). Az orosz tehát átvette a magázás tiszteletét is. 12 Az első és harmadik
személyű névmás a tegezés kialakulása idején keletkezhetett ugyanebből a gyökérből, hiszen az
első személyű személyes névmás alapja is mag jelentésű, vagyis a magy. mag szóval van közelebbi
8 Denazalizáció és a k zöngésedése folyamán lett g.
9 A -k- zárhang eltűnt.
10 A szókezdő t- zöngésedett: t- > d-.
11 A szókezdő t- réshangúsodása történt: t- > th- > s-.
12 Számos nyelvben, így az angolban sem ismerik a magázással járó tiszteletet, ezért a második személyű személyes
névmás csak és kizárólag a tegező formát jelenti náluk. Ennek a szegényes nyelvi használatnak a terjedése a
világban igen gyors és sajnálatos. Romboló hatása a magyar nyelvben tragikus.
© Copyright Mikes International 2001-2013, Czeglédi Katalin 2013 15